Az európai etikai kódex szerint az a cég számít franchise-átadónak, amelynek tulajdonában van egy ismert kereskedelmi márka vagy kereskedelmi név, mások számára is értéket képviselő, újszerű üzletviteli ismeret, vagyis know-how – amelyet itthon többek között a polgári törvénykönyv is megfogalmaz és véd –, illetve képes támogatni az átvevő üzletfeleit, tehát nem hagyja azokat magukra a piacon. Vagyis az uniós normák szerint meglehetősen laza a franchise-fogalom.
Ennél azonban sokkal többet jelent a franchise-rendszer. Elég csak az amerikai mintákra gondolni, ahol nemcsak az említett három fogalmi kört teljesítik az átadók, ennél sokkal többet is vállalnak, ugyanakkor az elvárásuk is sokkal nagyobb. Az amerikai minták szerint az átvevőnek olyan arculatot kell kialakítania, amelyet az átadó elvár. Erre sok esetben azért van szükség, hogy logó nélkül is tudatában legyen egy vásárló vagy vendég, hogy hol is van pontosan. A gyorséttermekben például ez alapkövetelmény.
A luxuskereskedelem világában is hasonló a helyzet, az üzleti modellért, a márkázott termékek szállításáért, a marketingért cserébe azt várja el az anyavállalat, hogy a rendszer átvevője pontosan igazodjon azokhoz a magas minőségű igényekhez, amelyet az anyavállalat, a franchise-gazda elvár. Ez gyakran horribilis összegbe kerül és nemegyszer a megtérülés rovására megy.
Több Magyarországon működő franchise-átadó gyakorlata az átvevő előfinanszírozása, vagyis támogatja a kezdeti nagyberuházást, de csak azt követően, hogy bizonyságot nyer: az üzleti modellje, a márkaneve biztos kezekbe kerül és az átvevő képes gazdaságosan működtetni az egységet, hasznot hajtva ezzel a teljes hálózatnak.
Bár a franchise-rendszerek alapkövetelménye, hogy az átvevőknek nem szabad sem jogilag, sem pénzügyileg függniük az átadótól, a franchise-gazdák mégis egy organikus, egységes hálózatban gondolkodnak, amelynek tagjait időnként morálisan, időnként anyagilag szükséges támogatni. A legjobb franchise-rendszerek ettől közkedveltek.
Magyarországon egyelőre mostohán bánnak a franchise-társaságokkal, nemcsak a nekik szánt banki vagy állami támogatások hiányoznak a piacról, az ilyen rendszerek jogviszonyára sem vonatkozik önálló szabályozás. Holott a néhány száz franchise-rendszerben működő hálózat rendkívül komoly gazdasági erőt képvisel.
