Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Megtorpant a kereskedelmi etikai kódex Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) által készített tervezetének végleges formába öntése. A kabinetnek nem sikerült a nyáron maga mögé állítania sem a termelőket, sem a nagyobb beszállítókat, holott a dokumentum elsősorban e piaci szereplők számára készült, hogy ezzel a kereskedői túlkapásokat megregulázhassák. A nyáron életbe lépett kereskedelmi törvény egyébként kötelezővé teszi a piaci erőfölényben lévő szereplők számára az etikai kódex – mint önszabályozási eszköz – létrehozását, de földművelésügyi tárca elébe ment a dolgoknak: szakmai kérdésből politikai ügyet igyekezett kovácsolni azzal, hogy az általa készített etikai kódexszel előnyösebb helyzetbe hozza a kis beszállítókat és termelőket, akik számára viszont nemhogy nem kötelező a kódex, de még csak közük sincs hozzá. (A kereskedelmi szektor nagyobb szereplői szerint egyébként a törvény nem egyértelmű, hiszen egyes értelmezések szerint a multi beszállítókra is vonatkozik a piaci erőfölény, tehát szükségük lenne saját kódexre, ám a szövegezésből ez nem derül ki egyértelműen. A földművelésügyi tárca kódexe például e problémakör feloldásában segíthetne.) Mint ismeretes, a kereskedők kihátráltak a tárca kódexének előkészítési munkálataiból, bár elismerik, hogy a tervezet nagyon jó, mégis jobbnak látták saját önkorlátozó „rendszer” létrehozását, amelynek tervezetét már be is adták a Gazdasági Versenyhivatalnak.
A földművelésügyi tárcánál többszöri nekifutásra sem sikerült informálódni a kódexszel kapcsolatban, a lapunk által feltett kérdésekre nem válaszolt Sirman Ferenc kabinetfőnök. Információink szerint nem véletlenül, hiszen a minisztérium kódexe, Gráf József miniszter korábbi szavaival ellentétben, nagy valószínűséggel a jelenlegi formájában okafogyottá vált. Gráf a kereskedők kódexének aláírásakor azt mondta: mindenkivel el akarják fogadtatni a saját anyagukat, és bár ez nehéz lesz, a tárca igyekszik összefésülni a termelőknek és beszállítóknak szóló önszabályozó rendelkezéseket a kereskedők dokumentációjával, és bízik abban, hogy sikerül megállapodni velük. Kérdés, hogy miben, hiszen az etikai kódex elsősorban önszabályozó dokumentum, az aláírók saját maguknak szabnak határokat atekintetben, hogy meddig mehetnek el az üzleti életben és mennyit engedhetnek meg üzletfeleikkel szemben. Nyilvánvaló, hogy a minisztérium kódexének – amennyiben az valóban a termelőknek és beszállítóknak szólna – komoly önkorlátozásokat kellene megfogalmaznia, amivel a kereskedők szerint a beszállítói oldal is elismerné: bizonyos helyzetekben igenis van vaj a fejükön. Azzal, hogy a kereskedelmi törvény szerint érintett kereskedelmi láncok zömmel már aláírták a saját önkorlátozó kódexüket, ezen a beismerésen túl vannak, csupán a saját normarendszerüket kell betartaniuk.
