Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Mi történt a Carnex-csoporttal? Egy éve még stabil lábakon állt, mostanra azonban több sertés- és baromfi-feldolgozója is válsághelyzetbe került.
– Úgy látom, hogy az általunk felépített stratégia meglehetősen optimista piaci és termelési helyzetre alapozott, amely sajnálatos módon erősen megváltozott. Az iparágak – mind a hús, mind pedig a baromfi – gazdasági környezete jelentősen tért el a feltételezett helyzettől. A sertésnél olyan eredménytelenség következett be Észak-Magyarországon, amiről meglehetősen későn szereztünk tudomást, mivel elfedték előlünk az igazságot, és ezt most én nagyon-nagyon szépen fogalmaztam meg.
– Egy Mónos Pétert át lehet vágni Magyarországon?
– Hát hogyne, hogyne. De én ezt nem mondom. Alaphelyzetben, ha valaki vezet egy céget, napi szinten belelát a könyvelésbe, a pénzügyi folyamatokba, de egy cégcsoport esetében vannak, akik beszámolnak a vállalatokban végbemenő folyamatokról. Utóbbi esetben a tévedés lehetősége benne van a rendszerben.
– Mint üzletember, lenyeli a sertésfeldolgozók kapcsán kialakult helyzetet?
– Rendkívül nagy kudarcként élem meg ezt. Azt gondolom ugyanis, hogy ha a koncepció nem is volt annyira jó, lehetett volna korrigálni a megfelelő időben – már évekkel ezelőtt – érkező visszajelzések alapján. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy ha ilyen visszajelzések nincsenek, az egész helyzet elmegy egy olyan vágányra, amely már nem kezelhető: a szakadék felé robogó vonatot már nem lehet megállítani. Egy olyan problémára nem lehet reagálni, amivel nem szembesül az ember. A sertésnél, azaz a húsipari üzletágban visszavonultunk a Pápai Hús Rt.-be, ez a független könyvvizsgáló cég által is átvizsgált társaságunk szépen teljesít, minden körülmények között szeretnénk megtartani. A csődben lévő Borsi Húst és a Falcotrade-et szerintem felszámolják majd, ami után remélhetően lesz egy új tulajdonosi kör, de bennünket ez már nem érint.
– Mit szól ehhez a Carnexben 50 százalékos tulajdonos francia Socopa, amely a Carnexnek csak a húsipari üzletágában érdekelt?
– A franciák elsősorban a Pápai Hús Rt.-ben hittek, azt „támogatták meg”. Tévesen értékeltük a helyzetet, hozzáteszem, ezt az egész magyar húsiparnak át kellene gondolnia. A sertéságazat kálváriája az EU-csatlakozással kezdődött, s úgy látom, alapvetően rosszul értékeltük Magyarország húsiparának helyzetét a csatlakozás kapcsán. Azt kell hogy mondjam – most persze könnyű ilyet mondani, mégis valamire hivatkozni kell –, a magyar húsipar lényegesen rosszabb helyzetbe került a csatlakozás után, mint előtte volt. Ezt a helyzetet csak a nagyon erős, saját márkával rendelkező cégek élhetik túl, például a Pick. Nem véletlen, hogy a konkurenseink többségénél is hatalmas a veszteség.
– Mire alapozza ezt?
– Meg kell nézni, hogy kinek adott a csatlakozás többletet, lehetőséget. Még egy Román Gyula is, aki szakmailag messze a legjobb ezen a téren, csak némi eredménnyel tudja működtetni a cégeit. Az is kérdéses, hogy a Pick-csoportnak vagy a Gyulai Húskombinát Rt.-nek milyen az eredményessége. A Pápai Húsipari Rt. eredményesen működik, de vannak kicsik, akikről úgy tudom, messze nem boldogok. A csatlakozás rendkívül negatív szaldójú volt. Ez persze nem mentség, de nem arról van szó, hogy itt mindenki megkergült egyszerre. A körülmények bizony rosszabbá váltak, rosszabbá még annál is, mint amit korábban gondoltunk.
– Mi a helyzet baromfipiaccal?
– A madárinfluenza kapcsán alapvetően a két fehérhúst, tehát a csirkét és a pulykát feldolgozó cégnél, Békéscsabán és Zalaegerszegen vannak veszteségek, amelyek mértékéről a számításokat az uniós kárenyhítés kapcsán el is juttattuk a minisztériumba. Az uniós pénzből csak szeptemberben lehet valamit látni, s mi már februárban jeleztük a kormányzat felé, hogy ha nem történik semmi, egy-két hónapon belül „fejre állunk”. Pedig a madárinfluenzát kísérő hisztéria lassan lecseng, szerintem a fogyasztás egyre közelebb van a korábbi szinthez, csak az árakat nyomták lejjebb 30 százalékkal, elsősorban az áruházláncok. A vízi szárnyast, amely elsősorban exportra megy, ez az árcsökkenés nem érintette közvetlenül, ami részben annak is köszönhető, hogy a madárinfluenza-pánik idején a termelés és a fogyasztás nem esett a főszezonba. Ennek megfelelően a pánik a csirkét és a pulykát érinti erőteljesen, de mivel Magyarországon ez adja a fogyasztás meghatározó részét, ezért kihatása súlyos. Azoknak a konkurenseknek, akik csak csirkét vágnak és dolgoznak fel, nem volt más lehetőségük, mint benyelni az árcsökkentéseket. Mi vagy például a Hungerit – ahol a csirkeügy sokadik kérdés – csak árkövető politikát tudtunk folytatni.
– Mi a helyzet konkrétan a Carnex baromfis cégeinél?
– Jelenleg a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Kft. mellett az orosházi Merian Rt. és a Merian Szerviz Kft. működik. A Zalabaromfi Rt.-nél kiszámoltuk, hogy nem éri meg tovább ott maradnunk, ki akarunk szállni. A tulajdonostársaink, akik termelők, azt mondták, átveszik a részvényeket. Napok kérdése, de úgy tűnik, ez meg is történik. Sok sikert kívánok nekik, vannak ugyan kétségeim, de biztosan jobban csinálják majd, mint mi tettük. Békéscsaba helyzete picit más, ott volt egy csirke- és egy víziszárnyas-vonal, s a termelőkapacitások csökkentek le annyira, hogy mostanra nagyon érdekes helyzet alakult ki. Miután mi a Merian Rt.-nél tavaly áprilisban megszüntettük a vágást és ebben a körzetben jelenleg csak a Hungerit vág, illetve a Nyírségben a nyírgelsei vágóhíd, ezért az élő állatok egy részét – kapacitáshiány miatt – nehéz levágni. Ugyanakkor ezzel az élőállat-mennyiséggel Békéscsabán egy heti fél műszak sem jönne ki. Az élő alapanyag tehát nekünk Békéscsabára kevés volt, ezért veszteséget hozott. Most, hogy az ottani üzem nem vág, az élőállat-kínálat egy picit nagyobb – de nem a kétszerese vagy a háromszorosa – annál, mint amit a többi baromfivágóhíd le tud vágni.
– Nem lehetett volna valahogy finanszírozni a veszteséges baromfis cégeket?
– A baromfiüzletágban a cégeink összességében nyereséggel zártak. A Zalabaromfinál és a Békéscsabai Baromfifeldolgozónál elszenvedett veszteséget az egyéb baromfis cégek eredményei gyakorlatilag nullázták. Tehát nem veszteséges tevékenység szanálásáról van szó, hanem egyszerűen olyan likviditási helyzet alakult ki, amelyet valahogy kezelni kellett, leginkább a termelőkkel. A legfőbb gondunk mégis az, hogy a finanszírozó bankokkal nem tudunk úgy együttműködni, ahogyan kellene. Három bankkal nagyon jó az együttműködésünk, de vannak problémás banki kapcsolataink is. Szűkülő piacnál, romló finanszírozási feltételek esetén egy bank kivonulási szándéka nagy probléma. A Merian Rt.-nél ez a kivonulástól való félelem elég rossz érzéseket generál. Pedig a Merian Rt. és a Merian Szerviz Kft. tavaly összességében 150 millió forint, a kiskunhalasi céggel együtt pedig 400 millió forint eredményt produkált. Akkor miről beszélünk? Nyereséges cégeknek a finanszírozása nem megoldható Magyarországon? Adva van egy olyan szektor, ahol elő lehet állítani a mi szintünkön néhány százmilliós eredményt. És ennek a finanszírozása, azaz a hitelállományunk folyamatosan szűkül, az egy évvel ezelőtti mintegy 25 milliárd forintról 20 milliárdra csökkent. Egy gazdálkodó mit tud erre mondani?
– Megy az államhoz...
– Az EU-csatlakozás óta az állam keze eléggé meg van kötve. Mi két dolgot tudunk tenni. Az egyik, hogy azzal a termelői körrel, amely együtt akar működni velünk, megpróbálunk valamiféle tőkestruktúrát felépíteni, hiteleket szerezni. A másik, hogy a kereskedelmi bankoknál próbáljuk a hiteloldalt megerősíteni, bár a hitelintézetek a madárinfluenza-hisztéria miatt nagyon óvatosak. Azt gondoltuk tehát, hogy a baromfis tevékenységünkben addig megyünk visszafelé, ameddig szükséges. Ha le kell dobnunk magunkról a csirkét és a pulykát, akkor ezt is megtesszük. A vízi szárnyasokból annyit termelünk meg és értékesítünk, amennyire képesek vagyunk, s elkezdünk újraépítkezni, megpróbálunk összefogni a termelőkkel, újraintegrálni az egész rendszert, persze kisebb méretekben. Addig vonulunk vissza, ameddig nem találunk olyan rendszert, árbevételt, tevékenységi kört, amelyet érdemes csinálni, és meg is tudunk tenni. Az élelmiszergyártás mindig nagyon finanszírozásigényes tevékenység volt, így korlátozott finanszírozási készség mellett csak ezt tudjuk tenni.
– Személyes vagyonából nem lehetett volna megmenteni a struktúrát, illetve sikerült-e valamit ebből „kimenteni”?
– A kereskedelmi bankoknál a Carnex menedzsmentjének személyes garanciavállalásai is vannak, három hitelintézet is kapott ilyen jellegű személyes garanciát. El lehet tehát képzelni, mit tudtunk akkor – úgymond – idetenni, odatenni. Nekünk ez a helyzet a személyes egzisztenciánkat is érinti, abban vagyunk érdekeltek tehát, hogy a szükséges reorganizációkat végrehajtsuk. Nem pénzügyi befektetők voltunk, vagyunk, a mi életünk – legalábbis az enyém – húsz éve erről szól. Személyes kudarcom is lenne, ha ez az egész folyamat kedvezőtlen irányban alakulna. Mindent meg fogunk tenni a dolgok rendezése érdekében, de tény, hogy van egy nagyon nagy bizonytalanság. Pedig a nyereségtermelő képességével eddig sem volt gondja a rendszernek, a gondot a finanszírozás jelentette, miközben a csoport tőkéje relevánsan nem változott.
– Nem merült föl, hogy valakit be kéne vonni az üzletbe?
– De igen. Van egy viszonylag komoly külföldi befektetési ajánlatunk, amin lassan már egy éve dolgozunk. Elképzelhető, hogy ez oldja majd meg a problémáinkat. Elképzelhető, hogy egy-két hónapon belül ebből akár üzlet is lesz.
– Mit szól ahhoz, hogy Gráf József agrárminiszter több esetben is megpendítette a termelői tulajdonlás támogatását az érintett cégek esetében?
– Mivel élőállat-előállító cégeink is vannak, ez nekünk is megoldás. Semmiféle kifogásunk nincs az ellen, hogy megfelelő termelői konzorcium pozíciókhoz jusson. Örülünk annak, ha az állam ebben részt tud vállalni, mi ennek az élére állunk vagy részt veszünk benne, ahogy a legjobb. A cél, és szerintem a miniszter úr is ebből indult ki, hogy azok a termelők, az a pénz, az a tudás, ami megtestesül akár a sertés-, akár a baromfiszektorban, ne vesszen el átmeneti likviditási problémák miatt. Ezek a cégek újraéleszthetők, megerősíthetők, mert a magyar mezőgazdaságnak ez alapvető érdeke a jövő szempontjából. Más kérdés, hogy a magyar baromfiipar csirke- és pulykaágazata, még ha kap is állami támogatást, megítélésem szerint jelentős részben még így is tönkremehet, úgy, ahogyan a mi gyáraink tönkrementek, ha nem rendelkeznek megfelelő tartalékokkal. A globalizált csirke-pulyka piacon ugyanis a magyar piac jelenlegi részesedésével nem igazán életképes.
