Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nincs megállás a lakáshitelezés terén. A legfrissebb jegybanki adatok szerint az idén februárban az öt évvel ezelőtti 197,1 milliárddal szemben már 2318,6 milliárd forintot tett ki a lakáshitelek állománya. Ennek pedig már több mint ötöde devizaalapon folyósított kölcsön. Az utóbbi hónapokban éppen a lakáshitelezésnél lódult meg igazán a deviza.
A lakáshitelek állománya rekordmértékben 2003-ban nőtt, de ezt követően sem mondható, hogy az akkori boomnál lényegesen kisebb lenne a dinamika. A legtöbb bankár látatlanban kiegyezne vele a következő évekre is. Ezt főként az támasztja alá, hogy a devizahitelezés felfutása együtt járt azzal is, hogy az ügyfelek a lakáscélú kölcsönt nem feltétlenül ilyen címen igénylik. A devizahitelnél ugyanis nem jár az állami támogatás, így – azokat a banki konstrukciókat kivéve, amikor alacsonyabb kamattal honorálják ezt a fajta pántlikázást – az ügyfelek akár fogyasztási típusú kölcsönnel is finanszírozhatják új otthonukat. Mindezt ráadásul ma már a lakáslízing lehetősége is bővíti.
A hivatalos statisztikák szerint a Fészekrakó hitelkonstrukciót összesen 41 ezer szerződés erejéig választották az ügyfelek. Ennek indoka ugyanakkor érthető: míg a bankok jelentős, a havi törlesztőrészletben több ezer, esetenként több tízezer forintos könnyebbséggel járó devizahitelt tudnak ajánlani, a forintalapú hitelek nem lesznek versenyképesek. (A kamatelőny a forint utóbbi hetekben történő meggyengülése, valamint az euró- és svájci alapkamat megemelése után is fennmaradt.) Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a devizahitelek általában a bankok saját konstrukciói (az esetek jelentős részében nem áll mögöttük refinanszírozás), akkor elmondhatjuk, hogy a konstrukció gyorsasága is ebbe az irányba billenti a mérleget.
Ennek ellenére érdekes folyamatok figyelhetők meg a lakáshitelpiacon. A szektor szereplőinek oldaláról folyamatos vészjelzések érkeznek arról, hogy míg az új lakások piacán csupán a növekedés megtorpanását érzékelik, addig a használt lakások esetében lényegében megállt a piac. Az értékesítés nehézségei is közrejátszhatnak abban, hogy a bankok egyre kockázatosabb módon indulnak harcba az ügyfélért. A jegybank felmérése szerint a lakossági üzletágban a lakáshitelezésnél észlelhető a korábbi kemény feltételek enyhítése. A hitelképességi standardokat a múlt év második felében négy bank enyhítette, szigorítást pedig egy sem vezetett be. A legtöbben csökkentették a kamatfelárat, míg a válaszadók fele emelte a maximális hitel-hitelbiztosítéki arányt, három bank pedig a korábbinál engedékenyebb a minimálisan elvárt önrész terén is.
Az önrész csökkentésének kérdése különleges értelmet nyert azután, hogy a piacon egyre-másra jelennek meg a bankhitelek komoly alternatívájaként a lakáslízing-konstrukciók. A lényegében önerő nélküli megoldás számottevő előnyt jelenthet azok számára, akik nem rendelkeznek az induláshoz szükséges összeggel, ám rendszeres jövedelmük kellő biztosítékot ad a bankhitelnél átlagosan 1,5–2 százalékkal magasabb kamatozás kapcsán némileg nagyobb törlesztőrészletek biztosítására. A lízingcégek (amelyek egy része mögött építőipari vállalkozások bújnak meg) a jelek szerint megtalálják számításukat, annak ellenére, hogy sokan úgy vélték: a magyar átlagpolgártól idegen annak elfogadása, hogy a lakás nem az övé, hanem a lízingcégé a futamidő végéig.
