Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A finanszírozók számára kiemelten fontos, hogy a beruházók olyan fővállalkozókkal dolgoztassanak, amelyek komoly pénzügyi és szakmai múlttal rendelkeznek, az ő bekapcsolásuk a folyamatba megfelelő garanciát kell hogy nyújtson az ügyfeleknek arra, hogy garanciális javítási igényeiket maradéktalanul kielégítik, illetve biztosíték lehet arra is, hogy a projektek ne úgy záródjanak, hogy valamely alvállalkozói számla kifizetetlen marad – állítják a pénzintézetek. Az elv szép, ám a lapunknak névtelenül nyilatkozó építőipari beruházók szerint a piaci verseny miatt (főleg ha ott az ígéret az eladó lakások finanszírozására is) lényegében minden beruházó talál finanszírozó partnert. A tiszta beszállítói, fő- és alvállalkozói kör ugyanakkor még a jéghegy csúcsára, a legnagyobb beruházásokra is csak részlegesen igaz. Ha ugyanis ez így lenne, a sajtóban nem jelenhetne meg naponta hír arról, hogy egy-egy nagy, komoly építkezésen a munkaügyi ellenőrök feketén foglalkoztatott, netán külföldi, munkavállalási engedély nélkül dolgozó munkásokat találtak. A tetten ért foglalkoztató ilyenkor sohasem a nagynevű fővállalkozó, hanem egy sokadik alvállalkozó, akinek a létéről sokszor még a beruházó sem tud, nemhogy a finanszírozó.
A bankok ugyan egy-egy projekt esetében élnek a kivitelezési költség néhány (jellemzően öt) százalékának visszatartásával a szavatossági kérdések fedezésére, ám – figyelmeztetnek éppen a bankok – miután megszűnik a hitelviszony a bank és a beruházó között, a banknak jogilag nincs lehetősége további visszatartást alkalmazni. Mindez azt jelenti, hogy a projektcégek esetén a bank kezében nincs túl sok adu még abban az esetben sem, ha ugyanakkor a garanciális javítások az ő érdekét szolgálnák, tekintve, hogy ilyen esetekben a legtöbbször a beköltöző lakókat is ugyanaz a bank finanszírozza, a lakás értékét csökkentő komoly hiba így végül is a saját kockázata is.
A projektcégek számottevően növelik a beszállítói kockázatokat – még akkor is, ha finanszírozott beruházásról van szó. A bank ugyanis – aki engedményezéssel a fővállalkozónak fizet – legfeljebb a fővállalkozó első körös alvállalkozóitól kéri be a teljesítési igazolást, noha egy ilyen beszállítói lánc rendkívül hosszú lehet. Ha valaki az alján nem jut pénzhez, nem igazán tud mit csinálni – állítják az építőipari cégek. Mikael C. Szabo, a Coface Hitelbiztosító ügyvezető igazgatója a napokban egy konferencián úgy nyilatkozott, az építőipari fejlesztések jelentős részénél a beruházó eleve úgy számol, hogy a beszállítói követelések legalább 10 százaléka kifizetetlen marad.
