Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár Magyarországot aligha lehetne parfümbirodalomként számon tartani, mégsem elképzelhetetlen, hogy hazai állampolgár az illatszakma csúcsához csatlakozzon. Ha azonban valaki a parfümkeverők szűk rétegébe szeretne tartozni, nincs más út, külföldön kell képeznie magát. Jelenleg a Versailles-ban található ISIPCA tanodában képzik a világ talán legkeresettebb illatkreátorait, évente mindössze tizenhat szakembert. A felvételinél – ami meghallgatások és szagolások sorozatából áll – semmit sem számít az előképzettség, bárki jelentkezhet, aki jó orral rendelkezik, elég kreatív és persze ki tudja fizetni a 12 ezer eurós tandíjat.
A növénybiológusként végzett Zólyomi Zsolt, aki hosszú évtizedek után az „első magyar orr” cím várományosa, éppen a Jacques Guerlain által 1970-ben alapított ház kilenc hónapos intenzív képzésén vesz részt. Zólyomi nemcsak azt tudja, hogy milyen összetevőkből, alapanyagokból készült parfümöt hord a szobába lépő ember, hanem érzi az illető személyes testillatát, sőt még azt is, ha fél. Azonban nemcsak ismeri és felismeri az illatok alkotóelemeit, le is tudja másolni azokat. A képzés során a jelölteknek olyan régi, nagy illatokat kell újraalkotniuk, mint például a Chanel No5.
A parfümkreálás természettudományos alapokon nyugvó művészet, a tervezőnek ismernie kell a biológiát, a kémiát, a vegyületek reakcióit, viselkedését. Egy parfümbe átlagosan ötven-száz alkotóanyag kerül, de akad 150-200 „részegységből” álló illat is. Ha egy adott parfüm nyolcvan százalékban egy anyagból áll, és csak a többi alkotóelemmel játszik a tervező, az illat már attól megváltozhat, ha fél ezrelékről harmad ezrelékre csökkentik valamely összetevő arányát.
A népszerűség, a változatosság mellett más, profánabb indoka is van az illatkreátorok vágyott életének. Az iparág ugyanis meglehetősen magas haszonkulccsal dolgozik, egy 100 eurós parfümnél az anyagár csupán 2-3 euró, a többi pedig a szellemi érték. Egy parfümkreátor pedig 10–40 ezer dollárt kereshet havonta – ezzel nemcsak az orrát, hanem a hallgatását is megfizetik, hiszen egy-egy illat összetevőjét üzleti titokként kell kezelnie.
Éppen ezért csak néhány divatház engedheti meg magának, hogy saját parfümőrt tartson, a legtöbben tendert írnak ki a gyártók részére. Az illatanyaggyártás iparága 15-20 milliárd dollárra tehető, világszerte több ezer alkalmazott készít illatokat luxuskozmetikumokba és egyéb termékekbe.
Zólyomi szerint a parfümpiac kezd unalmassá válni, mert a marketingszakértők már az illatkeverésbe is beleszólnak. Nem adnak szabad kezet a kreátoroknak és olyan illatot terveztetnek, ami szerintük tetszik az embereknek, így a parfümök kezdenek követhetővé, kiismerhetővé válni. Ráadásul nem mernek változtatni sem, így évről évre hasonló illatokat hoznak a piacra.
Ugyan a lakásgyertyák és -illatosítók piaca egyre nagyobb, az alkotás lehetősége a háztartási termékeknél még szűkebb, itt ugyanis elfogadott illatsémákkal dolgoznak. Magyarországon a parfümgyártás gyerekcipőben jár, nincs képzett orr a hazai piacon. Zólyomi megjegyezte: a szuperintezív tanfolyam elvégzése után bármelyik multinacionális cégnél elhelyezkedhet, de azon is gondolkodik, hogy inkább itthon állít fel saját kutatólabort.
