Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kamatszintek csökkenésével párhuzamosan a magánnyugdíjpénztárak befektetéseiben mind nagyobb szerepet kaphatnak az ingatlanbefektetések. Sokak szerint nem elképzelhetetlen, hogy a pénztárak egyre hangsúlyosabban jelennek meg az ingatlanpiacon, akár közvetve (ingatlanalapok befektetési jegyeit megvásárolva), akár közvetlenül. Fórizs Sándor, az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár igazgatósági elnöke szerint a pénztárak befektetési stratégiájuk alapján olyan beruházásokba kezdhetnének – bérlakás-, nyugdíjasház-fejlesztések –, amelyek iránt jelenleg nincs vagy csak csekély mértékben van befektetői érdeklődés.
A dolog kétszeres haszonnal járna: egyrészt a pénztárak többletszolgáltatást tudnának nyújtani tagjaiknak, másrészt mindez jótékonyan hatna a nemzetgazdaságra is.
Iparági becslések szerint a magyar ingatlanpiacon 1200 milliárd forint befektetési célú tőke mozog. A szabályozás alapján a magánnyugdíjpénztárak a befektetéseik 5 százalékát helyezhetik közvetlen formában ingatlanba, összegük a befektetési limit teljes kihasználása mellett 2008-ra elérheti a 100 milliárd forintot. Ebből megközelítően 500 ezer négyzetméter ingatlanberuházás valósulhat meg. Lehoczky László, az MKB Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója szerint ugyanakkor az az összeg, amellyel egy-egy pénztár beszállhatna az ingatlanpiacba, önmagában nem jelent komoly tételt.
Az Évgyűrűk az elmúlt év végén már megvásárolta az első telkét, ám Fórizs szerint kivárnak a beruházási döntéssel: mivel a konvergenciaprogrammal kapcsolatos bizonytalanságok erősek, nehéz előre jelezni, hogy hol tart majd az év második felében az állampapírpiac. Az ingatlanbefektetések ugyanis nem a pénztárak részvényhányadának, hanem az állampapíroknak a kiváltására szolgálhatnak. A 7-8 százalékos hozamígéret az állampapír-piaci hozamokkal versenyez – figyelmeztetett a szakember.
A makrogazdasági bizonytalanság mellett objektív gondok is nehezítik a pénztárak ingatlanberuházásait. Az illetékek és az átírási költségek tekintetében a pénztári ingatlanszerzést jelentősebb terhek nyomják, mint például az ingatlanalapokét. A hatályos jogszabályok emellett nem teszik lehetővé, hogy a pénztár kiszervezett ingatlanfejlesztő és -üzemeltető céget tulajdonoljon, márpedig a pénztári szervezeten belül ilyen feladatok ellátására nincs mód – a működési tartalék erre nem nyújtana fedezetet. A pénztárak elvben tulajdonosok lehetnek vagyonkezelő és adminisztrátor cégekben, ám a jogszabály ez esetben azt a megkötést alkalmazza, hogy nem nyilvános kibocsátású társaságban (e cégek döntő része ebbe a kategóriába tartozik) egy pénztár 10 százalékos részarány fölé nem mehet. Lehoczky László a fentiek miatt is óvatosan közelít egy esetleges bérlakás-beruházáshoz: egy ilyen projekt esetében olyan sok mindent kell garantálni (a lakások feltöltése, a lakók rendszeres fizetése), hogy ezek miatt egy pénztár nehezen tudja vállalni a kockázatokat.
