Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A piaci szereplők döntő többsége úgy véli, csak idő kérdése, és a lakossági szegmensben versenyző bankok valamelyike kijön a piacra az első jenhiteles konstrukcióval. A bankok tehát lesik egymást, ám aligha véletlen, hogy mindeddig egyikük sem lépett erre a rögös útra. Mint arra a HVB Banknál felhívták a figyelmünket: miközben kétségtelen, hogy mind az euró, mind a svájci frank esetében jelentősek a kamatemelési várakozások, a változások várható mértéke – a franknál 0,25, az európai fizetőeszköznél pedig félszázalékos kamatemelést valószínűsítenek a szakemberek – túl kicsiny ahhoz, hogy jelentősen változtatna a jelenlegi kamatréseken. A másik ok, ami visszariasztja a bankokat a jenhiteltől, az az – mondták el a CIB-nél –, hogy szemben az euróval és a frankkal, kontinensünkön bizony igen szűkösek a jenforrások.
Ha pedig ezt a problémát le is küzdjük, ott van még az árfolyam-volatilitás: míg az elmúlt egy évben a svájci frank 12 százalékos sávban mozgott, addig a jen kilengése 23 százalékos volt, ami rendkívüli mértékben megnöveli az árfolyamkockázatot. Emellett nem csekély további veszélyt jelent, hogy bár valóban rendkívül vonzó a rendkívűl alacsony irányadó kamat, a piac igen bizalmatlan ezzel a „mesterséges” kamatszinttel szemben. Piaci elemzők szerint Japán gazdasági stabilitását megingathatja az, hogy idővel a szigetországban mindenképp el kell kezdeni a rendkívül gyenge minőségű, ám annál jelentősebb méretű hitelkinnlevőség konszolidálását.
Pablo Fritz, az Inter-Európa Bank lakossági üzletágvezetője reméli, hogy a jenalapú devizahitelek piacra dobása kapcsán a kereskedelmi bankok példás önmérsékletet tanúsítanak majd. Elég csak az elmúlt évtized osztrák jenhitelbotrányára gondolni – aligha véletlen, hogy bizonyos európai országokban egyszerűen tilos a jenhitelezés – emlékeztet a szakember.
