– Az Európai Unió egyre engedékenyebb a genetikailag módosított növényeket illetően, egyelőre mégsem beszélhetünk áttörésről. Miért?
– Az engedélykérelmek elbírálásának első szabályozási lépcsőfoka az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal értékelése. Pozitív visszajelzés után a következő lépcsőfok a tagállamok véleményét tükröző úgynevezett engedélyezési bizottság. A hivatal – tudományos megközelítés alapján áttekintve az esetleges veszélyeket, káros hatásokat – eddig valamennyi, az Európai Unióban engedélyezésre szánt terméket biztonságosnak találta. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a kedvező elbírálás ellenére a folyamat kimenetele a tagállamoktól függ. Az országok egyenként igent vagy nemet mondhatnak, de tartózkodhatnak is a szavazástól. Egyes tagállamok mindig igent, míg mások állandóan nemet mondanak, így nehéz a továbblépés.
– Csak a megosztottság lehet e mögött?
– A jelek szerint hiába ad zöld jelzést az élelmiszer-biztonsági hivatal, a tagállamok egyénileg ítélik meg az ügyet és nagyon gyakran politikai kérdéssé teszik. Ezért akad el ezen a szinten. Az engedélyező bizottság határozatképtelensége esetén a miniszterek tanácsa elé kerülnek az ügyek, ha ott sincs döntés, akkor visszakerül az ügy az Európai Bizottsághoz, amely egyértelműen pozitívan viszonyul a biotechnológiához és a lisszaboni konvencióval összhangban cselekszik, engedélyezi az illető terméket, például a GM takarmány importját.
– Nálunk nemcsak politikai erők, hanem mezőgazdasági-szakmai, de civil szervezetek is ellenállnak a GM növények termesztésének. Magyarország szilárdan nemmel szavaz az EU-ban az ügyben. Mi a véleménye erről?
– Ahogy már utaltam erre, ez nem kizárólag magyar sajátosság. Mégis számos országban termesztenek géntechnológiával módosított növényt, s tavaly például ötödével, eddig páratlan mértékben bővült e területek aránya az előző évhez képest. A vetésterület nagy felfutása Dél-Amerikára, Indiára, Kínára, a fejlődő országokra jellemző. A Monsanto nem akarja a genetikailag módosított növényeket ráerőltetni a magyar vagy európai gazdálkodókra, de van egy olyan optimum, amelyben találkoznak a kölcsönös érdekek. Ez akkor áll elő, amikor a termelő felismeri, hogy érdemes együttműködni, mert biztonságosabb vetőmaghoz juthat – a terménye kevesebb vegyszert használva, esetleg vegyszer nélkül is kevésbé lesz fertőzött például gombatoxinokkal és ennek köszönhetően egészségesebb takarmányt tud előállítani.
– Az ellenzők azt állítják, hogy hiába használnának a magyar termelők GM vetőmagot, ezt a termést nem tudnák eladni.
– Ez nem a biztonsággal függ össze, elsősorban marketingproblémáról van szó. Spanyolországban például nagyon világos szabályozás és nyomon követhetőség van, különválasztják a GM és a GM-mentes vonalat. Az 58 ezer hektáron termelt GM növényeket pedig csak állati takarmányozásra használhatják. Ez a rendszer működik, ha tehát a társadalmi elfogadottság megvan, illetve világos szabályokban rögzítik a termesztés feltételeit, akkor nincsenek gondok.
– A területalapú uniós támogatásnak már a töredéke is nyereséget hoz a magyarországi gabonaszektorban, de folyamatban van az EU agrártámogatásokat leépítő reformja. A kutatások szerint ugyanakkor a GM növények termesztése a hagyományos növényekénél nagyobb nyereséget hoz. Ennek alapján a későbbiekben a gazdálkodóknak jelenthet-e egyfajta alternatívát a GM növények termesztése a megszokott nyereség további elérése érdekében?
– Így van. A mezőgazdaságban elengedhetetlen felkészülni a jövőre, és most paradox a helyzet. Az Európai Bizottság engedélyezi a főként az Egyesült Államokban olcsón termesztett GM kukorica importját, az európai gazdáknak viszont nincs meg ez az olcsó termelési lehetőségük, így hátrányban vannak. Pedig az elemzések szerint ez az árolló 2010-ig csak nyílni fog: az amerikai kukorica egyre olcsóbb lesz, miközben az európai gazdák egyre drágábban termelnek majd. Ez a támogatások megszűnése, illetve csökkenése esetén akár összeomláshoz is vezethet. Ez azonban elkerülhető, ha a GM fajták termesztését fokozatosan engedélyezik az EU-ban. Ez mindenképpen egyfajta megoldás, kiút lehet, amit a közös agrárpolitika reformjánál is figyelembe kéne venni. Miként azt is, hogy ha egy gazda a GM technológiával dolgozik, a nyereség többsége nála marad és csak harmada kerül a fajtatulajdonos nagyvállalatokhoz.
– Fentiek alapján az amerikai Monsantónak igen, ugyanakkor az Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy a GM növények termesztése Európában is elterjedjen, hiszen ez az amerikai GM növények termelőinek exportlehetőségeit, piacát rontaná.
– Nem csupán az Egyesült Államokról van szó, hanem Dél-Amerikáról is, az ott termelt szója nagyon fontos, mivel a kergemarha kór felbukkanása óta a proteint ma már sok helyütt a szójával váltják ki a szarvasmarhák takarmányozásakor. A GM gyapot pedig Kínából és Indiából jön és egy éven belül megjelenik a piacon – szintén Kínából – a GM rizs is. Visszatérve azonban az amerikai érdekkel kapcsolatos kérdésre, pillantsunk kicsit a jövőbe. Amennyiben Európa majd úgy dönt, hogy elkezdi a GM növények termesztését, az első generációs növényekkel kezdi. Ez a szint pedig a Monsantót akkor már kevésbé foglalkoztatja, mivel addigra jócskán a második, illetve a harmadik generációs termesztés felé mozdul el. Az ön által említett érdekkonfliktustól tehát az időbeli eltolódás miatt sem kell tartani. A kérdéshez ugyanakkor hozzátartozik, hogy Európa nem önellátó számos termékből, ilyen például a szója és a gyapot. Konfliktusra az Egyesült Államok és az EU között emiatt sem kerülhet sor.
– Mi a különbség az első, a második és a harmadik generációs termesztés között?
– Az első generációs termékek azok, amelyek az input oldalról okoztak valamilyen változást a növényben, mint például a különféle kártevőkkel szembeni ellenálló képesség, a második generációsok esetében azonban már valamiféle beltartalmi összetétel változik meg. Nagyon előrehaladottak a kutatások a szárazság-, illetve a hidegtűrő vetőmagvak előállítását illetően. Ezekkel olyan országokban is lehetővé válik majd a termelés, ahol eddig az éghajlati viszonyok miatt egyszerűen nem tudtak elegendő élelmiszert előállítani. A második generációs GM növényekkel kapcsolatos kutatásokba már sok pénzt fektettek az elhízás, az érrendszeri panaszok és a cukorbetegség kezelése érdekében is. Az ezek kapcsán kifejlesztett GM növényekből előállított, úgynevezett funkcionális élelmiszerek jót tesznek a szívnek, a vérkeringésnek, de koleszterinszegény margarinokat is előállítanak majd belőlük. Ezeknek a termékeknek óriási szerepük lesz majd a betegségek megelőzésében, szemben a mostani utókezelési gyakorlattal. A harmadik generáció az ipari hasznosításról szól majd, arról, hogy az energiahordozókat, például a biodízelt ipari származékok helyett növényekből állítják elő.
Tóth Levente László