Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Összeszámolta már, hogy a miniszterelnökön kívül hányan próbálták rávenni önt az elmúlt tíz napban, hogy változtassák meg a döntésüket és ne zárják be a Magyar Hírlapot?
– A szerkesztőségen és néhány potenciális befektetőn kívül más nem tett a kiadónál erre kísérletet. A Magyar Hírlap sorsáért aggódók elsősorban a lap hasábjait használták gondolataik kifejtésére. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel történt beszélgetésünk pedig nem a múlt héten, hanem az október 29-i lapbezárást bejelentő első sajtótájékoztatónk előtt mintegy 10 nappal volt. Itt egyébként a téma általános médiaügyekkel és a Ringier kiadóhoz köthető dolgokkal volt kapcsolatos. Ennek kapcsán tájékoztattam a miniszterelnök urat arról, hogy miként áll a Magyar Hírlap áprilisban kezdődött értékesítési folyamata, és hogyha nem kapunk október végéig kötelező érvényű vételi ajánlatot egyetlen befektetőtől sem, akkor bezárjuk az újságot. Ő erre kifejtette, ha lehet, legyünk türelmesek a lappal, mivel komoly értéket képvisel. Ott is elmondtam, hogy a további kiadással járó jelentős veszteségek miatt sajnos erre nincs módunk.
Azt persze világosan éreztük, hogy egy drámának vagyunk a szereplői, hiszen minden üzemzárás bármely iparágban egy dráma, és különösen igaz ez, ha egy kiadó egy patinás lapot zár be.
– Nyilván egyetlen kiadóvezető sem a saját szerkesztőségével verbális és pszichológiai hadviselésbe torkolló, komoly hírnév- és presztízsveszteséget okozó lapbezárásról álmodik, különösen akkor nem, ha az „áldozat” egy olyan nagy hagyományú, befolyásos politikai napilap, mint a Magyar Hírlap. Miért nem fogadták el a szerkesztőség ingyen lapkészítésről és önálló befektetőkeresésről szóló ajánlatát?
– A fő oka az elutasításnak az volt, hogy nem éreztük komolynak az ajánlatot. A szerkesztőség ajánlata először szóban október 31-én vasárnap hangzott el, amit kérésemre múlt hét szerdán délután negyed kettőkor írásban is megtettek a szerkesztőség képviselői. Az összesen féloldalas ajánlat azonban szinte semmilyen lényeges üzleti részletre nem terjedt ki, ugyanakkor a választ aznap délután három óráig várták. Az is csak az utolsó megjelenési napon, pénteken derült ki – egy Szombathy Pálnak, a lap főszerkesztőjének feltett újságírói kérdésre –, hogy ha a szerkesztőség esetleg el tudta volna adni a lapot, a bevétel hozzájuk folyt volna be, nem hozzánk.
A másik ok, hogy számításaink szerint a szerkesztőség által kért további héthetes megjelenés mintegy 40 millió forint veszteséget okozott volna. Elsősorban azért, mert a hirdetők a megjelenés bizonytalansága miatt várhatóan drasztikusan visszafogták volna a költéseiket. A kieső hirdetési bevételeket pedig csak részben ellensúlyozta volna a szerkesztőségi ingyenmunka. Ráadásul a magyar jogszabályi környezetben ezernyi problémát vetett volna fel, hogy valaki miként dolgozhat ingyen törvényesen.
Ráadásul a múlt héten az újabb és újabb lapszámokkal párhuzamosan a kiadó és a szerkesztőség vezetősége között megtört a bizalom is. A mi álláspontunk a bezárásról nem jelent meg a saját lapunkban, ami miatt folyamatosan fogyott a bizalmunk a szerkesztőség vezetőségének objektivitásában.
– Mi a Ringier válasza azokra a vádakra, hogy valójában a hivatalosan közel 50 százalékban a tulajdonukban lévő Népszabadságnak szánták a Magyar Hírlap piaci részesedését, ezért igazából el sem akarták adni az újságot, vagy csak a potenciális befektetők által túl drágának tartott feltételekkel.
– Ez abszolút rágalom, a rágalom terjesztőivel szemben pedig jogi eljárásokat fontolgatunk. A Ringier 2000-ben vette meg a Magyar Hírlapot, míg a Népszabadság Rt.-ben 2001 decemberében szerezte a részesedését. Miért vállalt volna fel a kiadónk 2002 és 2004 között a Magyar Hírlappal mintegy 1,2 milliárd forintos veszteséget, ha eleve a lap bezárására játszott volna? 2000 és 2004 között a szerkesztőséggel közösen összesen mintegy 2 milliárd forintos veszteség felvállalásával folyamatosan azon dolgoztunk, hogy a Magyar Hírlap sikeres vállalkozás legyen. A lap bezárásával sajnos be kellett látnunk, hogy ez nem sikerült.
Az értékesítést pedig igenis komolyan gondoltuk. A Lauder-csoport például múlt hét pénteken tíz perccel a 16 órás végső határidő előtt közölte, hogy mégsem veszi meg az újságot. Ez év áprilisától negyven pénzügyi és húsz szakmai befektetőt kerestünk meg. Indikatív ajánlatot két-két pénzügyi, illetve szakmai befektető tett, akik közül ketten a részletesebb átvilágítás után sajnos visszaléptek. Kötelező érvényű ajánlatot azonban senki sem adott. Az árelképzeléseink pedig, úgy érzem, reálisak voltak. A Magyar Hírlap vételárát a 2004-ben szeptemberig felhalmozott mintegy 200 millió forintos veszteség és a munkatársak 100 millió forintos végkielégítésének összegéhez szerettük volna közelíteni.
– Milyen üzleti okok vezettek a Magyar Hírlap bukásához?
– Az elmúlt nyolc évben drasztikusan átalakult az országos politikai napilapok piaca. Ezek a lapok két lépésben, 1996-tól a több mint 400 ezres összesített példányszámról mintegy 40 százalékot esve, 300 ezer példány alá csúsztak be. A Magyar Hírlap közel 50 ezres példányszáma ez idő alatt 30 ezer alá csökkent. A szektort egymás után négy sokk is érte. A kereskedelmi tévék elindulásával párhuzamosan megkezdődött a napilappiac bulvárosodása. A politikai események iránti érdeklődés jelentősen csökkent, míg az internethasználat folyamatosan erősödött, amely különösen a fiatalabb rétegek olvasási szokásait változtatta meg. Ráadásul megjelentek és komoly piaci részt hasítottak ki maguknak az ingyenes lapok.
A kihívásokra ugyanakkor a politikai napilapok nem találták meg a hatásos választ. Mi rengeteg dolgot kipróbáltunk, de ezek – talán a külön kiadványainkon kívül – sajnálatosan nem jöttek be. Külön szomorúsággal töltött el bennünket, hogy a Magyar Hírlap megjelenésének utolsó, drámai hetében sem emelkedett a példányszámunk.
– A Magyar Hírlappal szerzett tapasztalataik tükrében mekkora minimális példányszám, olvasószám, illetve árbevétel szükséges egy minőségi politikai lap megélhetéséhez?
– Minimum 35-40 ezres példányszám és évente 700-800 millió forintos hirdetési árbevétel szükséges a sikerhez. Valószínűleg a Magyar Hírlapénál magasabb lapár is feltétel lenne. Négy év próbálkozás után mi nem láttunk esélyt ennek az elérésére.
– Nem volt hibás a célcsoportot meghatározó alapstratégia? Létezhet minőségi politikai napilap határozott politikai irányultság nélkül? Hiszen az üzletileg is stabil Népszabadság és Magyar Nemzet határozott bal- és jobboldali karakterrel bír, míg a Magyar Hírlap a liberális irány mellett mind a két irányba kritikus hangot ütött meg. Van-e erre esetleg jó nyugat-európai példa?
– Az elmúlt években valóban a két nagy bal- és jobboldali politikai párt erősödött meg, míg a rajtuk kívül lévő politikai tér meglehetősen beszűkült. Az erősen kettéosztott magyar politikai mezőnyben valóban nem könnyű középutas, ideológiailag sem balra, sem jobbra nem elkötelezett lapot készíteni. Pedig meggyőződésem, hogy szükség lenne egy ilyen újságra, de sajnos úgy tűnik, most még nem vevő rá a publikum.
Igazából Nyugat-Európában is csak a kivétel erősíti a szabályt alapon találunk ilyen sikeres lapokat. A részben olyan, politikával is foglalkozó üzleti lapoknál, mint a Financial Times vagy a The Economist, érzékelhető leginkább a politikai objektivitásra és semlegességre való törekvés. Hasonló példákat érdekes módon még bizonyos bulvárlapok, valamint ingyenes és regionális lapok esetében találunk.
– Milyen trendeket vár a magyar napilappiacon a Magyar Hírlap utáni időszakra? A minőségi lapok meg tudják tartani olvasótáborukat és hirdetőiket, vagy drasztikus áremelésre kényszerülnek?
– Alapvetően optimista vagyok. Úgy látom, minden politikai napilapnál beindult egy olyan alkotó-kutató műhelymunka, amely arra irányul, hogy ezek a lapok miként tudják megtartani olvasóikat és miként tudják megnyerni maguknak a fiatalabb rétegeket. Magyarországon, ahogy gazdagodik a társadalom és emelkedik a reálkereset, nem csak három, hanem négy-öt politikai napilapnak is lesz helye. Ezek a lapok azonban mások lesznek, mint régebben voltak.
– Kié lesz a Magyar Hírlap piaci részesedése?
– Egyrészt, ahogy már közöltük, folytatjuk az értékesítést. Ha nem jön befektető, az összes piaci szereplő részesedni fog az olvasók és a hirdetők jelentette forintokból. Nem én döntöm el, hogy a Magyar Hírlap olvasótábora hova megy, hanem az olvasó saját ízlésvilága alapján választ.
