Bár már az 1995-ben elfogadott termékdíjtörvény is tartalmazta a koordináló szervezet fogalmát, a végrehajtási rendelet hiányában tulajdonképpen lehetetlen volt ilyet létrehozni. A holtpontról való elmozdulást a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló, 2002-ben kiadott kormányrendelet hozta: ezen jogszabály ugyanis már részletesen tartalmazta a koordináló szervezetek nyilvántartásba vételének feltételeit és eljárásrendjét.
A koordináló szervezeti modell lényege, hogy a gyártók nem egyenként, hanem együttesen (kihasználva az így elérhető nagyobb méretből adódó hatékonysági előnyt), egy általuk létrehozott szervezet útján tesznek eleget jogszabályi kötelezettségeiknek. Az első hazai koordináló szervezet 2003. év elejétől kezdte meg érdemi tevékenységét, s az igen rövid felkészülési idő ellenére a start sikeres volt. Fontos azonban megjegyezni, hogy míg a korábban államilag támogatott begyűjtő és hasznosító rendszerekre épülő szisztéma jól működött, addig a lakossági hulladékgyűjtés színvonala rendkívül alacsony volt. Ezzel összhangban fogalmazódott meg többek között a politikusok fejében is a lakossági hulladékgyűjtés fejlesztésének igénye.
Az ÖKO-Pannon Kht. a szerződéses partnereinek számát 2003-ban a kezdeti 165-ről 708-ra növelte, így az ügyfeleinek összesített csomagolási kibocsátása egyetlen év alatt az induló 200 ezerről 313,5 ezer tonnára nőtt. A társaság adatai szerint a növekedés idén is folytatódott: a partnerszám szeptemberben elérte a 1186-ot, a szerződött mennyiség pedig 407 ezer tonnára emelkedett. Mindemellett a hazai jogszabályok az Európai Unió szabályozásának megfelelően előírják, hogy az egyes anyagtípusokból legalább mekkora hányadot kell újrahasznosítani. Ezt az ÖKO-Pannon tavaly túlteljesítette: teljes mennyiségre érvényes 40 százalékos újrahasznosítási aránnyal szemben 45 százalékot ért el. A kht. 2003-ban 35 ipari-kereskedelmi és 13 közszolgáltatói begyűjtő segítségével összesen 144,5 ezer tonna hulladékot gyűjtött be és adott át feldolgozásra a hasznosítóknak.
Mindezek mellett nem elhanyagolható tény az sem, hogy a koordináló szervezeti működés egyik „melléktermékeként” Magyarországon először állnak rendelkezésre a szerződő
partnerekre vonatkozóan megbízható kibocsátási adatok. Így a szakemberek felmérése szerint a csomagolási toplistát a műanyag és a papírcsomagolás vezeti, ezt követi az üveg és a fa. Ezzel szemben az alumínium és egyéb fémek, a textil, az italos karton és a társított csomagolások csupán kismértékben vannak jelen a piacon. Az egyre több partner miatt a korábbiakhoz képest jóval árnyaltabb kép kapható az iparági hovatartozásról is. Az ÖKO-Pannon adatai szerint természetesen az élelmiszer-ipari vállalatok képviseltetik magukat a legnagyobb arányban a partnerek között, de emellett vezető szerep jut az üdítők és szeszes italok gyártóinak, de a gyógyszeripar, a műanyagipar és a nyomdaipar is jelentős arányban reprezentált.
A törvény korábban nem kötelezte az önkormányzatokat a lakossági szelektív gyűjtésre, ám a helyhatóságok a közszolgáltató számára elrendelhették a szelektív hulladékgyűjtést egy adott közigazgatási területen. Idén ezen a téren valamelyest változott a szabályozás, ugyanis a lakossági szelektív hulladékgyűjtés arányát is előírták a jogszabályalkotók. A szelektív gyűjtésre eddig mintegy 2 millió lakosnak volt lehetősége.
Bakonyi Attila