Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara összefoglalta a jövő évre tervezett adójogszabályok módosítását megalapozó gazdasági helyzetet. Ennek főbb szempontjait ismertette Vadász György, a BKIK gazdaságpolitikai bizottságának elnöke, aki szerint ésszerű gazdaságpolitikával – a többi között - az szja- és a tb-terhek összeségében akár 25 százalékkal is csökkenthetők.
A hazai forráshiány miatt, továbbá a magyar gazdaság szerkezetváltásához és műszaki-technológiai fejlettségének emeléséhez – a politikai-gazdasági rendszerváltással egyidejűleg – egyaránt szükséges volt a külföldi működőtőke hazai betelepülésének ösztönzése, e célból külön kedvezmények biztosítása. Alapvetően erre vezethető vissza, hogy a vállalkozások versenyhelyzetének alakulásában lényeges eltérés érzékelhető a GDP növekedésében, a szerkezetváltásban, az exportpiacok át- és kialakításában meghatározó szerepet vállaló multinacionális cégek, valamint a csak viszonylagosan és kismértékben, normatív módon kedvezményezett – a költségvetési bevételekhez mégis folyamatosan pozitív egyenleggel hozzájáruló – hazai kis- és középvállalkozások (kkv) között. Míg a „multik” versenyképessége európai uniós összehasonlításban is kiváló, addig a nagyszámú hazai kkv versenyhelyzete – a kényszervállalkozásokat nem is említve – az átlagos teljesítés alapján rossz. Ami valójában értékelhető, az elsődlegesen az egymás közötti versenyhelyzet. Természetesen vannak kivételek, elsődlegesen a szolgáltatás, a kereskedelem és a gyógyturizmus területein.
A kkv-k részére biztosított vissza nem térítendő pályázati támogatások segítséget nyújtanak, de összességében a vállalkozások csekély hányadát érintik és az alacsony jövedelemtermelő képesség sok esetben nem teszi lehetővé az államilag támogatott és kedvezményes hitelfelvételeket sem.
A politika számtalanszor kinyilatkoztatta, hogy a magyar gazdaság fejlődésének tartaléka a kkv-szektor. Ez a vállalkozói kör mára kiérdemli a gazdaságpolitika valós figyelmét.
A magyar gazdaság kisméretű és nyitott, nagyban függ a világgazdaságtól, amelynek változásait csak érzékelni, követni tudja, befolyásolni nem. (Ezen a helyzeten az EU-tagság hosszabb távon némi változást hozhat.)
A hazai gazdaság túlpolitizált, s ez a helyzet kedvezőtlen a vállalkozásokra nézve, hiszen az egymással szemben álló, még az egyszerű gazdasági logikát sem befogadó politikai hitek és szándékok megnehezítik a piacgazdaság tervszerű és folyamatos építését. Sajnálatos, hogy a rendszerváltás óta nem készült a vállalkozók számára is „fogyasztható” gazdasági program, amelyből kiolvasható lenne, hogy milyen jövőképet állíthatnak fel vállalkozásuk számára.
Nem segíti a vállalkozások verseny- és működőképességét a Magyar Nemzeti Bank kiszámíthatatlan és nehezen követhető árfolyam-politikája, amelynek hatásai érzékeny veszteségeket okoznak a vállalkozásoknak és a költségvetésnek egyaránt.
Nagyon magas a központosítás mértéke: összesen meghaladja a 48 százalékot, a költségvetés ennek ellenére rendre deficites. Az eredményes gazdálkodáshoz kapcsolt költségvetési bevételek – társasági és osztalékadó – viszonylag alacsonyak, mivel a kkv-k jövedelemtermelő képessége gyenge, hiszen a vállalkozások mintegy 40 százalékánál nem képződik társaságiadó-alap, ugyanakkor a multinacionális cégek többnyire mentesülnek meghatározott adók fizetése alól.
A mintegy 3,8 millió magyarországi munkavállalóból 1,5 millió minimálbért kap, ezért a százalékosan kivetett személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási hozzájárulás – annak ellenére, hogy együttesen a legnagyobb versenyhátrányt jelentik – az adóalap „nagysága” miatt nem biztosít a költségvetés számára elegendő forrást. A jövedelmek differenciálódását mutatja, hogy az szja-összeg több mint felét az adózók egyötöde fizeti be. Ennél az adónemnél is nagy a kedvezményezettség: 2003-ban – az előző évhez képest – 45 százalékos növekedést elérve majd’ 230 milliárd forintot számoltak el. Nem véletlen tehát, hogy a költségvetés legnagyobb bevétele a fogyasztási típusú adókból származik.
A magyar gazdaságban a nagy- és a kkv-k versenyképességének javítását elsődlegesen az adóterhelés mérséklésével lehet biztosítani, ugyanakkor a költségvetés működőképessége nem sérülhet. A kedvezőtlen helyzetet táplálja, hogy hazánkban kirívóan alacsony az adót fizető munkavállalók száma és aránya, aminek eredményeként az állami elvonások a lehetségesnél jóval szűkebb adófizetői kört terhelnek.
A GDP-hez viszonyítva mintegy 19 százalékra tehető a fekete- és szürkegazdaság aránya. Komoly feladat ennek csökkentése, az azonos versenyhelyzet kialakítása. A feketegazdaság közvetlen gerjesztői: a bérek, jövedelmek közterheinek mértéke, a létbizonytalanság, az egészségtelen jövedelemarányok, a társadalmi igazságosság gyengesége, a szociális igazságosság érvényesülésének hiánya, a túlszabályozó és bonyolult törvények, valamint a szabályok folytonos változtatása, ami lehetőséget ad azok kijátszására.
A magas adómérték csak ott nem okozza a feketegazdaság túlzott megerősödését, ahol az adó nagyobb hányada a jövedelemkülönbségek csökkentését szolgálja, illetve jóléti szolgáltatásokat biztosít – például a skandináv országokban.
A kényszervállalkozásokat át kell formálni. A jelenlegi adók elviselésére képtelen kisvállalkozások csak úgy maradhatnak fenn, hogy keresik az adókikerülési lehetőségeket. Meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyekkel a jogkövető magatartás nem lehetetleníti el a vállalkozókat. Az állam minden esetben legyen jogkövető, mert csak így várhatja el ugyanezt a gazdasági élet többi szereplőjétől. Nehéz a kisvállalkozónak megmagyarázni, hogy például egy parlamenti képviselőt vagy egy köztisztviselőt miért illetnek meg adózási kiváltságok.
A gazdaság szervezettségét a feketegazdaság súlyával is mérni lehet.
Megfelelő a 6 százalék körül mozgó munkanélküliségi ráta, de egészen más kép alakul ki akkor, ha figyelembe vesszük a mintegy 500 ezer „eltűnt és láthatatlan” munkaképes korú állampolgárt. Az illegális munkavégzés megrövidíti az államháztartást és fokozza a társadalmi egyenlőtlenséget, ugyanakkor mérsékli az inflációt, oldja a szociális feszültséget és értéket termel. A munkaadói közterhek jelentős csökkentése nélkül kilátástalan az ellene folytatott küzdelem.
E kedvezőtlen helyzetek feloldásához szükség van az állami foglalkoztatottak túl nagy – 800 ezres – számának csökkentésére, az államháztartási reformra, ám az eddig csak a gondolatok szintjén nyert teret, jelentős politikai és gazdasági érdekek akadályozzák a megvalósulását. A reform természetesen nem csodaszer, amelynek csak jótékony hatása van. Pontosan fel kell mérni, hogy az államgépezet működtetéséhez, a korszerű önkormányzati rendszerhez, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, oktatásirányításához, a jól működő agrártámogatási rendszerekhez milyen felkészültségű, összetételű és létszámú államapparátusra van szükség. (Valószínű, hogy kevesebb jó ismerősre, rokonra, pártkatonára és több szakemberre van szükség.) A vállalkozások érdekeltek a hatékony közszolgáltatásban, hiszen a jól működő államigazgatás a gazdaság versenyképességének alapvető feltétele.
A helyzetértékelést – mint gondolat-, vélemény-felvetést – a BKIK vezetése javasolja figyelembe venni a 2005. évi adó- és társadalombiztosítási jogszabályok módosításakor.
