A magyar festékgyártó ipar értékesítése 2003-ban kismértékű növekedést mutatott a 2002-es adatokhoz képest, az export azonban továbbra sem volt számottevő. A forgalom a gyártott mennyiség csökkenése mellett nőtt, ezen belül a vízzel oldódó festékek mennyisége nem változott, az oldószereseké viszont erősen mérséklődött. Az import elsősorban a vízzel oldódó festékek felhasználásának terjedése miatt nőtt.
A festékpiac általában két alapvető szegmensre osztható: az úgynevezett dekoratív festékekére, amelyek a lakosság igényeit elégítik ki, és az ipari felhasználású termékekére. A két szegmens technológiája és igényei eltérőek, ezért egészen más alapanyagok gyártását tételezik fel. A magyarországi gyártók leginkább a dekoratív részre koncentrálnak. A kibocsátás 60-70 százalékát két nagy vállalat adja: a Trilak Festékgyártó Kft. és az Akzo Nobel Coatings Festékgyártó Rt. Mindkét cég a hasonló nevű külföldi multinacionális vállalat magyarországi leánya - tudtuk meg Vári Józseftől, a 16 taggal a gyártók több mint 90 százalékát tömörítő Magyar Festékgyártók Országos Szövetségének elnökétől, aki egyben az Akzo Nobel Coatings Rt. gyárigazgatója is. A termelés maradékát több kis- és középvállalat adja.
A lakossági szegmensben a magas szállítási költségek ellenére egyre nagyobb kihívást jelent az olcsó, viszont rosszabb minőségű importtermék behozatala. A magyar fogyasztók ugyanis sokkal inkább az árak, mint a minőség alapján választanak, amikor nekik kell állniuk a cechet.
A falfestékeknél tendencia, hogy környezetkímélőbb vízben oldódó festékek fogynak, mert áruk nem tér el jelentősen az oldószeresekétől. A szakemberek szerint a vevők döntésében már megmutatkozik a környezettudatosság, ugyanakkor az is tény, hogy a diszperziós falfestékek hagyományosan vízzel oldhatóak. Ugyanez a szemlélet azonban nem érhető tetten a zománcfestékeknél, ugyanis jelentős az árkülönbség az oldószeres és a vizes termékek között. A vevők továbbra is az olcsóbb, jól bevált oldószereseket veszik. A háztartásokban alkalmazott festékek keresletét a későbbiekben visszavetheti, hogy egyre inkább elterjednek az előre gyártott burkolóanyagok, például márványlapok, az előre színezett vakolórendszerek, a szórt festésű fémszerkezetek. Ennek következtében a festékek forgalma egyre inkább függ az építőipari tendenciáktól - mondta Vári. Biztató lehet ugyanakkor, hogy az Európai Unió állampolgárai évi 16-18 kilogramm festéket használnak fel, szemben a magyar 12 kilogrammal. Így az uniós konvergenciával, a jövedelmek növekedésével a kereslet bővülésére számíthatnak a gyártók - véli Pataki Péter, a Trilak Haering Festékgyártó Kft. ügyvezető igazgatója.
A külföldi értékesítés az össztermeléshez képest elhanyagolható: 2003-ban 83 ezer tonna festékből mindössze 6 tonnát vittek ki az országból. A nyugati piacokra nehéz betörni, magasak a szállítási költségek, a fogyasztók pedig márkahűek. Így az új márkák kezdeti marketingje nagyon sokba kerül, a multik hazai leányvállalatai által gyártott, ismert márkákat pedig nem a magyarországi gyárakból szállítják a nyugat-európai boltokba. Az export tehát leginkább a környező országokba, így Szlovákiába, Romániába, Ukrajnába, Horvátországba irányul - mondta Vári.
Az ipari felhasználású festékeket leginkább az autóipar, a nyomdaipar, a bútoripar vásárolja. A piacon meghatározó az Akzo Nobel Rt., mellette még kisebb cégek kínálnak nagyon speciális igényeket kielégítő ipari festékeket. Ebben a szegmensben nem csupán a termék előállítása, hanem a felhasználás technológiájának fejlesztése is a gyártó feladatai közétartozik. A festéket ugyanis különböző, csak az adott gyártási folyamatra és a vevőre jellemző gyártósorra kell előállítani. A végeredmény minőségbiztosítását szintén a festékgyártó végzi, ehhez például kihelyezett munkacsoportot hoznak létre. Ebben a szegmensben is erős verseny tapasztalható az importáru beözönlése miatt, az export pedig szintén elhanyagolható.
Horváth Gergely