Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Abban mindenki egyetért, hogy a jelenlegi formájában nem működhet tovább a hazai árampiaci rendszerirányító, a Mavir. Arról azonban, hogy miként képzelhető el a cég jövője, már jócskán eltérnek a vélemények. A Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. szeretné a Mavirt a saját szervezetébe integrálni. A tőzsdei bevezetés előtt álló cégnek ez a lépés igencsak fontos lenne. Az MVM kisebbségi pakettje ugyanis jelenleg 50-60 milliárd forintot érhet, míg egy rendszerirányítóval akár a 250 milliárd forintot is meghaladhatja annak értéke - tudtuk meg a társaság vezérigazgatójától, Pál Lászlótól (képünkön).
A Mavir elnök-vezérigazgatója, Tombor Antal ugyanakkor nem tartaná szerencsésnek, ha a rendszer irányítója egy piaci szereplőhöz kerülne. Hasonlóan gondolkodik a gazdasági tárca is. Az átalakításra Tombor szerint három megoldás képzelhető el. Egyrészt a Mavirnak az MVM-csoportba integrálása, ám ebben az esetben biztos, hogy a rendszerirányítóhoz telepített feladatok egy részére más megoldást kell keresni. Emellett lehetőségként felmerül az, hogy az MVM-csoportból kiszerveznek egy a hálózatot birtokló társaságot és a Mavirhoz csatolják, ezzel viszont a villamos művek jelentős vagyonvesztést szenvedne el.
A harmadik megoldás, hogy - változatlan jogi státus mellett - a hálózati tarifát a Mavir kapja meg, és a hálózatot hosszú távra bérbe veszi az MVM-től. A döntés a kormányzati szándéktól függ - mondta Tombor. Az elnök-vezérigazgató szerint - az MVM véleményével ellentétben - az lenne a legjobb megoldás, ha a Mavirhoz kerülne a hálózat, s ezáltal egy kézben összpontosulna a hálózatfenntartás és a működés-irányítás. Véleménye szerint ez a megoldás megfelel az EU-tagországok többségében alkalmazott gyakorlatnak.
Egy 1996-os európai uniós direktíva a rendszerirányítóval kapcsolatban még kétféle modellt különböztetett meg, a függetlent (ISO) és az átviteli hálózattal integráltat (TSO). Magyarország néhány európai országgal együtt az ISO-t választotta, amelynek működése főként a hálózati és rendszerérdekek közötti ellentétek miatt - az MVM szerint - megbízhatatlan, a működés az ellátás biztonsága szempontjából nem optimális, és többletköltségeket eredményez - mondta Pál László, az MVM vezérigazgatója. Az ISO választásával - mivel független rendszerirányító jött létre - a Mavirnak ki kellett válnia az MVM-ből, ám ezzel olyan magánjogi szerződéseket kellett létrehozni a villamosenergia-társaságok, erőművek és szolgáltatók között, amelyek káros hatással voltak a piacra - véli Pál.
Az MVM szerint a Mavir-átviteli hálózat integrációt többféle módon lehetne végrehajtani. Ilyen például a Mavir megvásárlása, ami akkor jöhet szóba, ha az MVM-en belül jön létre az új rendszerirányító. Egy, a villamos műveken belüli TSO rendszert létre lehetne hozni úgy, hogy az új hálózatirányító cég felügyeletében a gazdasági tárca, és a piac többi résztvevője is képviseletet kap, ezzel együtt a Mavir a piacszervező funkcióit átadná például a Magyar Energia Hivatalnak - véli Pál. Az MVM-csoporton belüli hálózatirányító mellett a fő érv Pál szerint nem az MVM értéknövekedése, hanem a villamosenergia-ellátás biztonsága, amely szükségessé teszi az átviteli hálózat tulajdonosának és irányítójának egy szervezetbe való tömörülését. Emellett az áram-nagykereskedő és a hazai ellátásért elsősorban felelős MVM csak a hálózati vagyon birtokában képes például az árambeszerzési kockázatokat kezelni. Pál szerint valamennyi szükséges lépéssel együtt jövő év elejére már felállítható az MVM-csoporton belül az integrált hálózatirányító társaság.
A gazdasági tárca a probléma megoldására egy rövid és egy hosszú távú tervvel állt elő. Előbbi szerint a direktíva életbe lépéséig csupán apróbb változtatásokra lenne szükség a villamosenergia-törvényben - állítja Hatvani György, a gazdasági tárca helyettes államtitkára. A hosszú távú tervek szerint pedig mindenképpen szükséges hatástanulmányokat készíteni a TSO rendszer előnyeiről és hátrányairól, sőt érdemes figyelni a korábban szintén ISO rendszert választott országok esetleges átalakításait is. Az ügy végére legkésőbb a teljes villamosenergia-liberalizáció idején, azaz 2007-ben kerülhet pont, ám Hatvani szerint nem kellene a legvégsőkig kivárni.
