Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hétfőn a brit-indiai LNM-csoport szakemberei megkezdték a Dunaferr átvilágítását, miközben a napokban a menedzsment az ÁPV Rt. illetékeseivel tárgyal a magánosításról - közölte a társaság sajtótájékoztatóján Ondra Otradovec, a LNM Holding gazdasági igazgatója. Az elmúlt hónapok sikeres akvizíciói után úgy tűnik, az LNM-csoport lendülete szinte semmit sem csökkent, s mint kinyilvánították, szeretnék bekebelezni a régió meghatározó vállalatait. Ez a jelenlegi világpiaci helyzetben kissé érthetetlennek tűnhet, hiszen komoly fölösleges kapacitások feszítik a piacot, s egyes területeken éppen ezek miatt rendkívül nyomott árak alakultak ki. Így további terheket aligha kellene magára vállalnia a csoportnak, s sokaknak érthetetlen, hogy az egyébként meglehetősen jó pénzügyi kondíciókkal rendelkező LNM-csoport miért venné a nyakába a jelentős adósságokat görgető Dunaferrt ilyen világpiaci helyzetben. Úgy tűnik azonban, hogy az Európai Unióban valamelyest sikerült rendezni a sorokat az elmúlt évek drasztikus áresései és az Egyesült Államokkal folytatott vitát követően. A világ vezető acélipari cégének számító, luxemburgi központú Arcelor például az idén már árat is tudott emelni. Ez pedig arra enged következtetni, hogy átgondolt termelési stratégiával a súlyosnak tűnő helyzetet is kezelni tudták.
Alighanem ebben bíznak az LNM vezetői is. Eddig ugyanis a régióban felvásárolt társaságok, a román Sidex, a Petrotub, a Siderurgica, a kazah Karmet, a cseh Nova Hut, a lengyel PHS komoly versenytársai voltak egymásnak, s gyakorlatilag folyamatosan másik piaci érdekeit sértették. Egy rendszerbe integrálva őket viszont már inkább kiegészíthetik egymást, így az egyébként önállóan működő vállalatok az LNM köldökzsinórján lényegesen versenyképesebbé válhatnak. Emellett az angol-indiai csoport által végrehajtott fejlesztési beruházások révén tovább javult/javulhat a cégek hatékonysága s így piaci helyzete. A stratégiát igazolja, hogy például a cseh Nova Hut, amely az akvizíció előtt csőd közeli helyzetben volt, idén a harmadik negyedévben 21 százalékkal növelte árbevételét, míg a román Sidex jelenleg nyereséges, holott korábban hatalmas veszteségeket termelt. Ennek fényében az LNM agresszívnek mondható akvizíciós magatartása érthető. A jelenlegi nem túl kedvező piacon, a társaságok kilátástalannak tűnő helyzete miatt viszonylag „olcsón” szabadulnak a kormányok ezektől a cégektől. Az adott ország költségvetése rendszerint nem sokkal hízik a privatizáció után, igaz, az LNM átvállalja az adósságállományt, illetve fejlesztési beruházásokra is kötelezettséget vállal. Utóbbiakat a privatizáció után amúgy is meg kellene tenni, így „csupán” az egyébként jelentéktelennek nem mondható adósságállományt kell kezelnie. Cserébe viszont az LNM már most a kelet-közép-európai régió vezető acélgyártója, sőt a felvásárlások révén a világ legnagyobb gyártójának tartott Arcelor pozícióit is veszélyezteti. Emellett az akvizíciók révén további jelentős megrendelésekhez is juthatnak, azaz igen közel kerülhetnek a nyugat-európai piachoz, ahol az új - kelet-európai - vállalatokkal a még mindig olcsóbb termelési költségek miatt komoly fejtörést okozhatnak az ottani meghatározó konszerneknek. Ezek figyelembevételével aligha kétséges, hogy az ÁPV Rt. által a Dunaferr privatizációs kiírásában kikötött beruházások közül - nyertesként - azokat preferálná a LNM, amelyek legkevésbé sértik régióbeli társaságai érdekeit. Emellett az „új” termékek a csoport értékesítési csatornáján könnyen eladhatóak lennének. A fejlesztésekkel kapcsolatban azonban nem közölt érdemi információt Aditya Mittal, az LNM Holding alelnöke.
