Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar biztosítási piac jellemző sajátossága, hogy - Európában példátlan módon - szinte valamennyi nagy nemzetközi biztosítótársaság jelen van a piacon. Filvig István, a Signal Biztosító Rt. elnök-vezérigazgatója, a Magyar Biztosítók Szövetségének soros elnöke szerint ez a rendkívül széttagolt érdekeltségi kör megnehezíti, hogy elindulhasson egy olyan piaci koncentráció, amelynek során a „kicsiket” eladják a többi versenytársnak. Magyarországon például olyan cégek építettek ki biztos bástyákat, amelyek többsége Németországban és Ausztriában nem található meg. Elég csak az Aegonra, az Avivára, az ING-re, a Groupamára, a Credit Suisse-ra vagy az Ahicóra gondolni. Ezek a cégek szinte mindenhol komoly versenytársai egymásnak, s nincs köztük olyan kapcsolat, amely alapján úgy tudnának felvásárlásról megállapodni, mint történt az nem is olyan régen, amikor az Uniqa felvásárolta a Nürnberger Biztosítót. Persze ellenpélda is akad: a Generali-Zürich fúzió vagy az Uniqa kezébe került kelet-közép-európai AXA-hálózat története ugyanakkor azt jelzi, hogy az ilyen stratégiai döntéseket nem egy olyan pici piac mozgatja, mint hazánk.
Filvig szerint ráadásul a magyar piac még közel sem telített. Ausztriában, ahol 25 százalékkal kevesebben élnek mint Magyarországon, jelenleg 70 biztosító dolgozik. A fejlődési lehetőséget jól mutatja az is, hogy a hazai piacon továbbra is két számjegyű növekedést lehet elérni a legtöbb és legfontosabb üzletágakban. Ennek ellenére nem árt az óvatosság - erre utal az a közelmúltban Kepecs Gábortól, az ÁB-Aegon első emberétől hallott vélemény, amely szerint a magyarországi cégek mindegyikének egyre inkább teljesítenie kell. A vezérigazgató szerint a kezdeti időszak után előtérbe kerülnek az üzleti tervek: az a leányvállalat, amelyik hosszú távon nem tudja hozni az elvárt mutatókat, nem sok jóra számíthat, még akkor sem, ha az anyavállalatok ma még többnyire régióban gondolkodnak. Zsoldos Miklós, az Union Biztosító elnök-vezérigazgatója szerint a hazai piac fejlődésre van ítélve. A szakember a spanyol és a portugál példára emlékeztet, ahol számottevően megnőtt a biztosításokba áramló összeg az országok uniós csatlakozása után. Márpedig Magyarországra mind a személyi, mind a vagyonbiztosítások terén a rendkívüli alulbiztosítottság a jellemző.
Az Union első embere szerint ugyanakkor az átalakuló piac új stratégiákat követel meg. A konszolidáció egyik iránya lehet, hogy a ma még szinte minden üzletágban jelen lévő társaságok egy-egy szűkebb területre fokuszálnak, ahol kiemelkedő szolgáltatásaikkal sikerül annyi ügyfelet magukhoz vonzaniuk, ami biztosítja gazdaságos működésüket - véli Zsoldos.
Némiképp másképp látja a helyzetet Filvig István, aki szerint ma még a magyar piac nem érett az ilyen speciális szolgáltatást nyújtó társaságok igénybevételére, ráadásul az ügyféligények is inkább abba az irányba tartanak, hogy minél több szolgáltatást tudjanak egyetlen helyről beszerezni. Azzal mindenki egyetért, hogy új szereplő Magyarországon már nem rúghat labdába. A Signal első embere emlékeztet arra, hogy Ausztria uniós csatlakozása előtt több száz biztosító érdeklődött az ausztriai fiókalapítási lehetőségek iránt, végül azonban összesen három cég jelent meg nyugati szomszédunknál.
Folytatás a III. oldalon ä
ä Folytatás az I. oldalról
Pálvölgyi Mátyás, a Generali Providencia Biztosító elnök-vezérigazgatója szerint sem várható új biztosítók megjelenése hazánkban, a szakember összességében úgy véli: a magyar piac legfeljebb néhány direktbiztosító számára lehet vonzó, akik a gépjármű-biztosítások terén tudnak maguknak piacot szerezni dömpingárakkal. A Generali-Providencia első embere szerint a nagy társaságok közül legfőképp a csatlakozó országokat a térképen „most felfedező” amerikai biztosítók megjelenése várható, a többi szereplő vélhetően szakmai célcsoportokra irányuló kínálattal rendelkező cég lehet majd.
A magyar piacra való belépés rendkívül komoly adminisztrációs terheit ugyanis csak volumennel lehetne ellensúlyozni, márpedig a hazai verseny ma már olyan éles, hogy a legtöbb esetben kizárja, hogy egy-egy új szolgáltatással komoly volument lehessen elérni. Az utolsó ilyen példát talán a Magyar Posta Biztosító sikere jelentheti, ám ezzel kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy a HDI a Posta révén olyan szervezetet felhasználva indíthatta meg szolgáltatását, amely az egyik leghagyományosabb szolgáltatást nyújtva teljesen betagozódott a magyar közéletbe - még ha a szolgáltatás iránti kereslet a modern kommunikációs eszközök elterjedésével rohamosan csökken is.
Zsoldos Miklós szerint az új belépőket így ma már visszatartja az is, hogy történetileg kiderült: a biztosítási szolgáltatások egyik legjelentősebb profitot biztosító szegmense, a személybiztosítások értékesítése nagymértékben függ a helyi kultúra ismeretétől. Az ügyfeleket megfelelő módon kell elérni és tisztában kell lenni az őket terhelő problémákkal. Arra, hogy egy új piaci szereplő megismerje ezeket a magyar piaci sajátosságokat, bizonyosan nincs idő abban a versenyben, amely a hazai biztosítási piacot jellemzi.
