Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt néhány évben egyre inkább előtérbe kerültek a maximális termelési hatásfokot célzó erőfeszítések. Az erre irányuló törekvések leginkább az ezredforduló előtt jelentkeztek markánsan, majd a globális gazdasági recesszióra utaló jeleket látva még inkább fontossá váltak.
Az első lépés ezen a területen azonban a termelési technológiák automatizálása volt. A 70-es években aztán megjelentek az elosztott intelligenciájú folyamatirányító rendszerek. Ezután következett a magas szintű folyamatszabályozási megoldások alkalmazása, majd a teljes termelési vertikum vállalatirányítási rendszerbe való tömörítése a vállalati termelésmenedzsmentként (EPM) ismert koncepció keretében.
A technika fejlődésével és a hatékony vállalati erőforrás-menedzsment segítségével lehetővé vált a gyáregységek teljes kapacitáshoz közeli tartós üzemeltetése. Ennek hatására azonban számolni kellett egy nem mellékes körülménnyel, azzal, hogy a termelőberendezések igénybevétele jelentősen, olykor kritikusan megnőtt. Így gyakoribbá váltak a káresetek, azaz csökkent a termelés kulcsfontosságú eszközeinek „rendelkezésre állása”. Erre reagálva az Egyesült Államok kormánya 1994-ben néhány jelentős olaj- és petrolkémiai, illetve vegyipari vállalattal, egyetemekkel, tanácsadó cégekkel karöltve megalapította az ASM (Abnormal Situation Management) elnevezésű konzorciumot. A szervezetet végül is az iparban előforduló káresetek és nem megfelelő működési állapotok termelésre gyakorolt hatásának a feltérképezésére hozták létre.
A konzorcium kutatásainak eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a termelőeszközök elégtelen rendelkezésre állása és az előforduló káresetek évente mintegy 10-11 milliárd dollár veszteséget okoznak csak az amerikai olajiparnak.
A 90-es évek második felére körvonalazódott a vállalati termelőeszköz-menedzsment (EAM) koncepciója, azaz hogy miképpen optimalizálható az üzemfenntartás, biztosítva a termelőeszközök lehető legjobb elérhetőségét és minimálisra csökkentve a káresetek előfordulásának valószínűségét. Az EPM- és EAM-koncepciók együttes alkalmazása - szakmai körök szerint - lehetőséget teremt arra, hogy kialakítsák az egyensúlyi állapotot az optimális termelési hatásfok és a termelőeszközök lehető legjobb kihasználása között, nem mellékesen az elérhető legalacsonyabb üzemfenntartási költségek mellett.
Az EAM jelentőségét jól mutatja, hogy a potenciális felhasználók (termelővállalatok) mellett a vállalatirányítási rendszereket fejlesztő cégek is felismerték, hogy ez hidalja át a vállalatirányítás és az üzem - mint a termelés két különálló eleme - között tátongó szakadékot. A vállalati termelőeszköz-menedzsment iránt egyébként az elmúlt években a magyar olaj- és vegyipar berkeiben is nagy volt - és jelenleg is jelentősnek mondható - az érdeklődés, s ezzel bizonyos fokig úttörő szerepet töltenek be nemcsak a régióban, de egész Európában - vélekednek szakmai körökben.
