A Postabank vezetése a konszolidációs szükséglet meghatározásakor mind a három (Deloitte & Touche, KPMG, Ernst & Young) rendelkezésre álló könyvvizsgálói jelentést áttekintve, a kérdéses esetekben a legnagyobb céltartalékolást figyelembe vevő számot érvényesítette - mondta el a NAPI Gazdaságnak Auth Henrik, a bankot a konszolidációkor vezérigazgatóként jegyző mai MNB-alelnök.
A napokban nyilvánosságot kapott Kehi-jelentéstervezet kapcsán Auth elmondta, annak fő hibája, hogy nem tudja kezelni azt a tényt, miszerint bár a konszolidációs összeget a Postabank kapta, ám a banknak az egész bankcsoportot kellett konszolidálnia. Auth szerint ugyanis a rossz ügyletek a bank leányvállalataiban vándoroltak körbe-körbe. Ezeket először névértéken kellett behozni a bankba, ahol céltartalékképzés mellett le lehetett értékelni őket. A kivásárlási összeget a szatellitcégek visszafizették.
A bank eddig csak egyszer tudott konszolidációs tőkét visszafizetni, miközben a leértékelt vállalkozások értékesítésével megbízott cégek - Reorg, PB Workout - közül csak az utóbbi tudott szerény nyereséget elkönyvelni az alaposan lecsökkentett vagyonértékű eszközök értékesítésén. Auth szerint egy vállalat értékének meghatározása mindig kérdéses, azt azonban senki nem vitathatja, hogy egy társaság annyit ér, amennyiért értékesíteni tudják. Ez a nézet egyesek szerint ugyanakkor némi veszélyt is hordoz, hiszen Princz Gábort tegnap épp azért gyanúsították meg, hogy a Budai Hengermalom megvételekor a bank túlértékelte e vagyonelemet. Szakértők úgy vélik, a vizsgálatoknak a vagyonelemek értékelése körüli vita helyett mindkét esetben inkább a vételárak és az értékesítések körülményeivel kellene foglalkozniuk.
Eddig nem esett szó arról sem, hogy a Bankfelügyelet 1998 decemberében Járai Zsigmondnak mint pénzügyminiszternek küldött levelében a Pb konszolidációjával kapcsolatban leszögezte: a felügyelet elvben nem kifogásolhatja, hogy az állam nagyobb tőkét szándékozik betenni a Postabankba, mint amennyi a biztonságos működéshez szükséges, ám figyelmeztetnek arra, hogy az eljárás ellentétes az addig követett konszolidációs gyakorlattal. A felügyeleti jelzés ugyanakkor nemcsak a Postabanknak juttatott pénz kapcsán íródott: a konszolidáció része volt ugyanis az a további 40 milliárd forint, amit a Magyar Fejlesztési Bank kapott tőkeemelésként a postabanki befektetés után. A felügyelet megítélése szerint furcsa, hogy egy befektetés értékvesztését úgy kompenzálják, hogy az az adott bank hitelezési lehetőségeit növeli. Tarafás Imre volt felügyeleti elnök akkoriban százmilliárd forintos túlkonszolidációról beszélt.
Tóth Katalin
Nagy Nándor László