Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Miközben Nyugat-Európában a bankok új ügyfeleket már csak a pályakezdő fiatalok közül tudnak szerezni, Magyarországon még komoly lehetőség van az ügyfélakvirálásra - hangzott el a GfK Hungária pénzügyi konferenciáján. Míg Ausztriában a potenciális vevőközönség 98 százalékának van bankkapcsolata, addig Magyarországon ez az arány 66 százalékos. Bár hazánkban a megtakarítási hajlandóság igen alacsony - a lakosság 70 százalékának egyáltalán nincs félretett pénze -, meglehetősen furcsa, hogy azon polgárok, akiknek lehetőségük van arra, hogy félretegyenek, kétharmad részben olyan befektetési formát választanak, amelyek nem hoznak reálhozamot. Mindez a meglehetősen elmaradott befektetési politikának tudható be: a magyar lakossági megtakarítások 63 százaléka készpénzben és bankbetétben áll, míg az Európai Unióban ez az érték 29 százalékos. Az értékpapírok állománya az unió tagországai polgárainak portfóliójában 26 százalékos részesedést mutat, míg nálunk ez az arány csak 13 százalék. Ezen belül is rendkívül kicsiny, mindössze 2 százalékos a részvényállomány, holott az 1998-as orosz válság előtt ez a mutató már az uniós szint közelében, 9 százalék körül volt.
Szükség van tehát a befektetői szemlélet formálására, meg kell ismertetni az ügyfeleket az alternatív befektetési lehetőségekkel. Ebben komoly szerep hárul a bankokra is, amelyek az új ügyfelek megszerzésének várható megnehezedése után a keresztértékesítésben lesznek mind jobban érdekeltek. Magyarországon az átlagos banki ügyfél 1,4 banki terméket vásárol, míg Európában ez az arány stabilan 2 felett, Skandináviában 3 körül van. Ahhoz, hogy több terméket lehessen értékesíteni, szükség van az ügyfélelérés módozatainak vizsgálatára. Kutatások igazolják, hogy a pénzintézetek mind több új fiókot nyitnak, ezek azonban döntő részben a pénzintézet épp követett üzleti stratégiájának megfelelő, e cél mind teljesebb elérésére terveződött „light” fiókok (hitelcentrumok, bevásárlóközponti kirendeltségek). A szolgáltatások bővülése ugyanakkor azokat a tranzakciókat, amelyekhez nem szükséges személyes jelenlét, egyre inkább az elektronikus szolgáltatások felé tolja: az ügyfélnek a bankválasztásban egyre fontosabb lesz, hogy módja nyílik annak kiválasztására, hogy az adott tranzakcióhoz milyen csatornát használjon.
A lakossági piacon működő pénzintézetek felfutó hitelezésének kockázatát ma még nem lehet mérni, mivel ez a szegmens még „túl újnak” számít. Nemzetközi tapasztalatok szerint ugyanakkor a lakossági hitelezést vállaló pénzintézetek háromnegyede a bukott hitelek növekedése ellenére sem szigorította meg a hitelnyújtás feltételeit, hanem a korábbinál sokkal aktívabb kockázatkezelésre tért át.
