A Paksi Atomerőmű Rt. a tavalyi év végén befejezte 1997-ben elkezdett, 60 milliárd forint összköltségű biztonságnövelő projektjét. A beruházás többféle műszaki műveletből állt, a legjelentősebb tételt az erőmű földrengésbiztonságának növelése jelentette.
Az év során meghatározó volt a reaktorokban fellépő magnetitlerakódás. Ez a dekontaminálás utóhatása, és önmagában nem jelent veszélyforrást, a biztonságot is növeli, „csupán” a reaktorok teljesítményét csökkenti. Hogy a felmerülő karbantartási többletköltségek mennyire érték váratlanul az erőmű vezetőit, az kiderül abból, hogy miközben 2002 szeptemberében még az éves tervben szereplő 4,47 milliárd forintos adózás előtti eredmény félmilliárdos túlteljesítésére számítottak, végül attól 900 millióval elmaradó, 3,57 milliárd forintos nyereségről és 742 millió forintos adózás előtti eredményről számolt be az időközben lecserélődött menedzsment. A nyereségcsökkenés fő okaként egyébként éppen a magnetit miatti céltartalékolást jelölték meg.
A gazdasági mutatók romlásának ellenére az erőmű vezetői folytatják két nagyobb projekt előkészítését. Az egyik a reaktorok teljesítményének 8 százalékkal történő növelése, a másik az erőmű élettartam-hosszabbítása. A jelenlegi tervek szerint a társaság mindkét beruházást saját erőből, azaz tulajdonosi segítség és tőkeemelés nélkül hajtaná végre. A teljesítménynövelés 6-10 milliárd forintos költsége már 3-3,5 év alatt megtérül, míg az élettartam-hosszabbítás egy nagyságrenddel nagyobb, 100 milliárd forint körüli terhet jelentene a cég számára, 5,5 forint fölötti áramárral számolva azonban ez is biztosan visszahozza az árát.
Tóth Gábor