Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A múlt hét végén bekövetkezett az, ami már jó ideje várható volt: az olasz Cogne Acciai Speciali Srl. vezetőinek elfogyott a türelmük, s - egyelőre csak két hétre - leállították a DAM Steel termelését (NAPI Gazdaság, 2002. december 27., 1-4. oldal ). Monica Pirovano, a kohászat igazgatóságának elnöke azonban nem zárta ki, hogy ez a lépés végleges lesz. Mint fogalmazott, ahhoz, hogy a termelés leállítása ne legyen végleges intézkedés, a DAM-nak a közvetlen és közvetett versenytársaihoz hasonló piaci körülmények közé kell kerülnie az energiaellátás szempontjából. Ennek a feltételnek azonban még az év első napjaiban meg kell valósulnia, mert két hétnél hosszabb szünet után műszakilag nehezebb a gyártósorok újraindítása, emellett a vállalat elveszti a vevők és a szállítók bizalmát is. Úgy tűnik, az olaszok a rosszabb helyzettel - elhúzódó kényszerszünettel - számolnak, ugyanis a DAM 2003-as üzleti terve még csak nem is körvonalazódott.
A DAM-vezetés elsősorban az Émász Rt.-t okolja a magas energiaköltségért, mondván, hogy az áramszolgáltató irreálisan magas áron számláz a kohászatnak. Ez az elmúlt évben mintegy egymilliárd forintnyi veszteséget okozott az acélműnek. Az olasz tulajdonos úgy véli, azzal, hogy az Émász középfeszültségű tarifával számlázik nekik, extraprofitra tesz szert. A DAM egyébként ajánlatot tett az Émásznak, hogy visszavásárolná azt a 120 kilovoltos alállomást, amely korábban adósság fejében került az áramszolgáltatóhoz. Az Émász azonban - a kohászati társaság szerint - többszörösét kéri a trafóért, mint amennyit az valójában ér.
Boross Norbert, az Émász kommunikációs igazgatója ezzel szemben azt állítja, hogy készek a megállapodásra, a piaci értékviszonyoknak megfelelő áron. Az pedig, hogy irreálisan drága az Émász árama, egyszerűen nem igaz - tette hozzá. Az áramszolgáltató a két cég között meglévő, és élő szerződés alapján számláz a DAM-nak. Mint fogalmazott: fontos ügyfél számukra a DAM Steel Rt., de nem hajlandóak szubvencionálni, mint ahogy egyik nagyfogyasztójukat sem.
Székely Árpád, a DAM Steel igazgatóságának tagja elmondta, hogy az ügyben hónapokkal ezelőtt az energiahivatalhoz is fordultak, de döntés még nem született.
Megfigyelők szerint egyébként érthetetlen, hogy a DAM működő vagyontárgyait 2001 áprilisában megvásárló Cogne miért nem vetette fel még abban az évben az immár égetővé vált problémát. A 2001-es évi veszteség is több milliárd forint volt ugyanis, csakúgy mint az elmúlt évi.
Egyébként a 2002-es évi, kétmilliárd forintot jócskán meghaladó hiányának csak egy részéért okolható az energiaköltség. A többit a cég a magas alapanyagárak, az erős forint és a kedvezőtlen acélpiaci tendenciák számlájára írja, miközben persze az is igaz, hogy a DAM termelése tavaly meglehetősen rapszodikus volt. Akad hónap, amikor alig 16 ezer tonna kész árut gyártottak, igaz, az év utolsó negyedében a termelés már elérte a kívánt szintet, a havi 25-28 ezer tonnát. Így jött össze a 230 ezer tonnás évi termelés, amely 16 milliárd forint árbevételt hozott számukra.
Illésy Sándor
