A fogyasztók a Budapesti Távhőszolgáltató (Főtáv) Rt.-hez tartozó lakások kétharmadában, csaknem 160 ezer otthonban már a mért hőmennyiség alapján kapják a számlát. Számukra már nincs fűtési idény, a távhőszolgáltatóval kötött megállapodásban foglaltak szerint az a külső átlaghőmérséklethez igazodva kapcsolja be vagy ki a fűtést. A hivatalos fűtési idény idén már alig több mint 80 ezer lakást érint, jövőre pedig teljesen megszűnik - közölte lapunkkal Sturdik Miklós, a Főtáv szóvivője. Korszerűsítéseket hajtottak végre Újlipótvárosban, a Visegrádi és a Pannónia utca közötti szakaszon, ahol november végére fejeződnek be a munkálatok. A rekonstrukció során az elmúlt hét évben a hálózat 8625 méteres szakaszát újították fel. A hőközpontokra 1,042 milliárd forintot, a vezeték felújítására pedig 927 millió forintot költött a szolgáltató. Idén a Főtáv összesen több mint 2,9 milliárd forintot költ beruházásra és 2,1 milliárd forintot meghaladó összeget fordít karbantartásra. A beruházások közül 861 millió forint értékű elengedhetetlen a távhőtörvény végrehajtásához. Ebből az összegből egyrészt a kapcsolt épületek szétválasztására költenek, másrészt a szekunder mérőkörök kialakításával teremtik meg a törvény által előírt feltételeket. Az ideális megoldás a szolgáltató és a fogyasztók szempontjából az lenne, ha valamennyi épület önálló hőközponttal rendelkezne. A társaság ezt a célt tűzte ki megvalósítandó feladatként, ám ennek költsége 1997-es árakon számolva is meghaladja a 20 milliárd forintot. Ehhez évente a mainál jóval többet kellene közvetlenül a törvényhez kapcsolódóan elköltenie a Főtávnak. A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének (Matászsz) felmérése szerint a fővároson kívüli településeken lévő csaknem 400 ezer távfűtött lakás közül kevesebb mint 70 ezerben kell még elvégezni az átálláshoz szükséges munkákat.
Várhatóan határidőre, vagyis 2003 derekára átállnak a szolgáltatók az átalánydíjas elszámolásról a mérés szerintire. Ezzel egy időben mindenhol új közüzemi szerződéseket kötnek a fogyasztókkal. Vélhetően nem is a kezdetben szokatlanul ingadozó összegű számlákkal lesznek gondok a jövőben - vélik a szakemberek -, hanem azzal, hogy az egyes hőközpontokhoz tartozó épületekben milyenek lesznek a költségfelosztási arányok. Budapesten gyakorlatilag ez év tavaszán egy önkormányzati rendelet alapján eldőlt, hogy légtérfogat szerint kalkulálnak, s a számlákon jól elkülöníthető a fűtésért, illetve a melegvíz-szolgáltatásért fizetendő összeg is. A probléma rendezése a nagyobb vidéki városokban is napirendre került, ám még nem mindenhol hozták meg a szükséges szabályozási módosításokat.
Valódi és ma még nehezen átlátható, hogy kire háruló gondot az eredetileg 30-35 éves élettartamra készült házgyári épületek állaga, hőtechnikai állapota okozhat. Hozzáértők országosan százmilliárdos nagyságrendűre taksálják az elvégzendő munkák - fűtés-, és épületgépészeti korszerűsítések - értékét. Ezek a befektetések ugyanis csak hosszabb, tízéves távlatban térülhetnek meg. Bár nem akárhogyan, amit jelez például, hogy például Bécsben fele- akkora az energiafelhasználás, mint Budapesten, igaz, az osztrák fővárosban csaknem kétszer annyit fizetnek a távhőért, mint a magyarban. Tény viszont, hogy a távhőszolgáltatásnál felhasznált földgáz aránya 65-70 százalékát adja az árnak, a többi a távhőrendszer működtetésének nagyjából fix költségére jut. Mivel várhatóan Magyarországon sem szakítható el tartósan a földgáz belföldi fogyasztói ára annak világpiaci szintjétől, előbb-utóbb drágulnia kell a távhőszolgáltatásnak is. Ezt tehát hosszabb távon csak a fűtött házak hőtechnikai szempontú korszerűsítésével lehet elkerülni.
R. Zs.
Regős Zsuzsa