A Széchenyi terv keretében tavaly március és ez év májusa között összesen 109,6 milliárd forint fejlesztési célú pénzt ítélt meg a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium jogelődje, a Gazdasági Minisztérium - számítható ki az interneten és a minisztérium CD-jén közzétett adatokból. A hivatalosan július 31-én lezárt akták szerint 12,9 ezer egyedi döntés nyomán kaphatnak pénzt a pályázók, így - az átfedések kiküszöbölésével - mintegy 10 ezer vállalkozás, szervezet és magánszemély juthat támogatáshoz, átlagosan körülbelül 11 millió forint értékben. (A neten és a minisztérium CD-jén lévő adatok nem mindenben fedik át egymást; lapunk a minisztérium site-ján elérhető adatokat vette alapul.)
A legnagyobb összeget, 2,26 milliárd forintot a független polgármester irányítása alatt álló Lengyeltóti önkormányzata kaphatja meg a 2001-es „Balatoni szennyvízkezelés és csatornahálózat-fejlesztés” elnevezésű kiírás nyomán.
A pályázó összesen 3,3 milliárd forintos csatornaberuházásából - amelyhez más állami forrásból további félmilliárdos támogatást is kapott - 17 környékbeli település is profitál (NAPI Gazdaság, 2002. január 2., 1-4. oldal). A település a bejegyzések szerint - a nyertesek túlnyomó többségéhez hasonlóan - még nem kapta meg a számára tavaly év végén megítélt összeget; a „nagyobb halaktól” eltérően azonban itt még kiértesítési és szerződéskötési dátum sem szerepel. Eme kategória második-harmadik helyezettjénél, Balatonszabadinál, illetve Nemesbüknél Lengyeltóti mintegy négyszer többet kapott. (E két település polgármestere is független.)
A kiutalt összeg tekintetében a második helyezett a holland többségi és magyar kisebbségi tulajdonban lévő Gisland Fejlesztési Kft. A mosonmagyaróvári cég Máriakálnokon egy 32 milliárd forintos szabadidőpark-beruházás keretében 7,3 milliárd forintból gyógy- és élményfürdő kiépítését ígéri. Ehhez a termálfürdők fejlesztése, illetve kialakítása, valamint a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése címén 1,2 milliárd, az egészségturisztikai központokhoz kapcsolódó szálláskapacitás fejlesztése címén pedig további 500 millió forinthoz jutott; utóbbi kategóriában a társaság magyar magánszemélyek birtokában lévő kisebbségi tulajdonosa, az Island Kft. szintén félmilliárd forintot kapott. Az adatok szerint azonban e cégeknek sem utalták még ki a pénzt. A megítélt összeg szerinti sorrendben a Gislandot több tucat olyan pályázó vállalkozás illetve önkormányzat követi, amely szintén fürdőfejlesztésre, illetve a balatoni szennyvízelvezetésre nyert támogatást a Széchenyi terv keretében. A termálszolgáltatásban utazók így összesen mintegy 30 milliárd, a Széchenyi terv keretéből származó forinttal lettek (elméletileg) gazdagabbak, a magyar tenger állapotáért aggódók pedig összesen 8 milliárd körüli összeghez juthattak.
E két kategória hegemóniája csak az odaítélt összeg szerinti sorrend 51-52. helyén törik meg: itt viszont a Budapesti Gazdasági Főiskola duplán is szerepel, kétszer 300 millió forint elnyerésével, vidéki telephelyű oktatásuk infrastrukturális fejlesztése érdekében. Eme intézménynél sincs azonban még szerződéskötési - és így természetesen kiutalási - dátum sem feltüntetve.
A mintegy 13 ezer pályázatból 196-nak ítéltek meg 100 milliós vagy annál nagyobb összeget; 92-nek pontosan 100 milliót. Ebben a csoportban - a fürdőfejlesztéses és a balatoni pályázatokon túl - több nemzetközi cég magyarországi leányvállalata is feltűnik. Sokan nyertek közülük a 2001-es „versenyképes beruházások” címszó alatt, ám - a többi nyertestől eltérően - ezek egyikénél sincs feltüntetve még a kiértesítés dátuma sem. A jelek szerint egyébként az összes, ebben a kategóriában induló nyertesre rájár a rúd: nemhogy a kiutalásra nincs jel, sokaknál csak a jelentkezés dátuma található meg. Ráadásul az egyetlen komolyabb különbség a minisztériumi CD-n és az interneten közzétett - elméletileg egyforma - dokumentáció között, hogy a neten már nincs feltüntetve a magyar magánszemélyekhez tartozó Tokodi Üveggyár Kft., illetve az enesei, 100 százalékos német tulajdonban levő Kaco Hungary Kft. 100-100 millió, valamint a jánoshalmai Renner Bt. 15,3 millió forintos „nyereménye” - mindhárom pályázatot a 2001-es versenyképes beruházások kategóriájában hirdették győztesnek. A tokodi kft. egy másik pályázaton nyert 100 millió, illetve 600 ezer forintos támogatását viszont nem törölték; a cég egyik tulajdonosa egyébként 2001 óta felszámolás alatt áll. (Az internetes változatban a 2001-es pályázatokhoz hozzácsapták az „árvíz sújtotta beregi térségben működő mikro- és kisvállalkozások fejlesztésének támogatására” című fejezetet, ám a 136 nyertes közül csak 75 esetében tüntettek fel összeget, összesen 54 millió forintot. Ez a hiányosság csak ebben a kategóriában mondható el.)
A Széchenyi tervből a legkisebb összegű támogatást a magyar tulajdonú, borsodnádasdi Silverli Nemesfém Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. nyerte el - kis- és középvállalkozások fejlesztéseit segítő kamattámogatás címén - amely 4400 forint boldog tulajdonosa lehetne, ám e cég vezetőinek öröme sem lehet felhőtlen, hiszen a kiutalási dátumot itt is hiába keresnénk.
A valószínűleg téves dátumadatokat kiszűrve a nyertesek közül az első pályázatot a német többségi tulajdonban lévő tököli K. H. S. Primer Kft. nyújtotta be - tavaly év elején. A cég azonban a gyors szerződéskötés ellenére a jelek szerint szintén nem kapta meg a neki megítélt 750 ezer forintot. A minisztérium az összes pályázó közül elsőként a nagyhutai Kőkapu Kft. - amelynek nem lehet nyomára bukkanni a cégbírósági adatbázisban - 700 ezer forintjáról döntött. A kiutalási dátum egyelőre itt is hiányzik.
Elsőként - tavaly októberben - a támogatás összege szerinti sorrend 25. és 27. helyezettje, az önkormányzati Sárvári Gyógyfürdő Kft. örülhetett a közel 1 milliárd forint megítéléséről szóló kiértesítésnek, igaz, itt sincs jel még az utalásra, noha a cég az idei program keretében is nyert további 1 milliárd forintot. Az első pályázó, amelyik tényleg hozzájutott a pénzhez, a nagyatádi Büttner és Társai Mérnöki és Kereskedelmi Kft. volt: a magyar és német magánszemélyekhez tartozó cég példás gyorsaságú döntéshozatali fordulók után, az igénylés 2001. márciusi beadásától számított 6. hónapban zsebre is vághatta a 46 millió forintos új munkahelyek létrehozásához elnyerhető kiegészítő támogatást.
A bejegyzések szerint a 12 984 nyertes tételből az akta lezártáig csupán 3586-an juthattak hozzá a megítélt összeghez, 2001 szeptembere és 2002 júliusa között. A dátumhibák a kiutalási időpontok vizsgálatánál a legszembetűnőbbek, ugyanis az első hét, lehetetlen módon 2000. január 1-7. közti utalási dátummal ellátott cég összesen 2,1 milliárd forint gazdája. Ez a fél-félmilliárd forintot nyerő, Demján Sándor vállalkozóhoz köthető, ciprusi cégek tulajdonában lévő Duna Sétány Székház Kft. és Trigránit Expo Vagyonkezelő Kft., a Palotás János vállalkozó tulajdonában lévő, 330 millió forintot elnyerő bükfürdői Hungária Golf Ingatlanforgalmazó-Fejlesztő Kft., a brit-magyar illetőségű, 304 millió és 330 millió forinthoz jutó Thermál Hotel Sport Kft., illetve a Tapolca Thermál Hotel Sport Kft., a hévízi, magyar cégek és magánszemélyek érdekkörében lévő, 90 millió és 160 millió forintra szert tevő Hotel Carbona Rt. és a főként hajdúszoboszlói magánemberekhez tartozó, 24 milliót nyerő Luximpex Kft.
A legtöbb pályázatot az állami Magyar Fejlesztési Bank tulajdonában lévő Első Magyar Infrastruktúra Fejlesztési Rt. nyerte meg, szám szerint 48-at, ám ezek 76,3 millió forintos összértéküket tekintve elenyészőek. A 2001-re és 2002-re kiírt, összesen 169 pályázat közül messze a legnagyobb „sikernek” a legelső, 2001-es „lakossági energiamegtakarítás” című örvendett, amelyen nem kevesebben, mint 3976-an nyertek, átlagosan 301 ezer, összesen pedig 1,2 milliárd forintot hazavive.
Marnitz István
