Csütörtökön tárgyalt először a Bankszövetség és a Pénzügyminisztérium a diákhitelezés jövőjéről. Értesüléseink szerint nyolc bank – az ING, a Takarékbank, az OTP, az Erste Bank, a K&H, a Magyar Külkereskedelmi Bank, a Budapest Bank és az ÁÉB – érdeklődik a hitelfelvevők számláinak vezetése iránt; a bankok és a kormány közötti munkamegosztás azonban még nem dőlt el.
A diákhitelezés finanszírozásának jövőjével kapcsolatban több koncepciót vizsgálnak az illetékes tárcák. Az egyik lehetőség a jelenlegi forrásoldali finanszírozás folytatása. Ebben az esetben az állam garanciájával az Állami Követeléskezelő Központ bocsátana ki kötvényt 30–50 milliárd forint értékben a Diákhitel Központ Rt.(DHK) hitelezési tevékenységének finanszírozására, a bankok pedig üzletrészt vásárolhatnának a DHK-ban. Ennek fejében a részt vevő bankok esetleg előnyhöz juthatnának a hallgatók folyószámláinak vezetésében.
Sokan megkérdőjelezik ugyanakkor, hogy érdemes kizárólag a diákhitelezésre fenntartani egy veszteséges kvázi hitelintézetet. Gazdaságosabb és piacbarátabb megoldás lenne, ha az állam eszközoldali garanciával támogatná a diákhitelezést. Ebben az esetben a diákhitel visszafizetésével elmaradó adósok helyett fizetne a bankoknak. A bankok rövid távon saját forrásaikból finanszíroznák az így kockázatmentessé tett hitelt. Hosszabb távon ennél a konstrukciónál is kötvénykibocsátással finanszíroznák a diákhitelezést. Ebben az esetben esetleg felmerülhet a bankok diákhitel-állományának közös poolba gyűjtése és értékpapírosítása is. A problémát az okozza, hogy a diákhitel nem fix lejáratú, nincs fix törlesztőrészlet vagy fix kamatozás.
Elképzelhető, hogy a források és eszközök lejáratának eltérését a bankok saját mérlegükön belül kezelnék. A kormány ebben az esetben is szeretne elérni legalább annyit, hogy az ügyfélkör bővítéséért cserébe vállaljanak át bizonyos költségeket a DHK fenntartásából esetleg a diákhitelek behajtásának költségeiből. A DHK ebben az esetben csupán adminisztratív funkciókat látna el a diákok nyilvántartásában. Ez utóbbi konstrukció a diákhitelrendszer eredeti, két évvel ezelőtti tervezésekor is napirenden volt. Szakértők akkor előnyére írták, hogy míg a 100 százalékos állami tulajdonban levő Diákhitel Központ kötvénykibocsátása az európai uniós számviteli szabályok szerint növeli az állam adósságát, addig eszközoldali garanciavállalás nem vagy csak a ténylegesen kifizetett garancia erejéig terheli a büdzsé mérlegét.
Kérdésünkre a Pénzügyminisztérium csupán annyit szögezett le: függetlenül attól, hogy a diákhitelezés támogatását és folyósítását milyen konstrukcióban oldják meg a jövőben, a már diákhitellel rendelkezők és a hitelt ezután felvevő diákok sem járhatnak rosszabbul jövőben, mint a jelenlegi feltételek fenntartása mellett.
T. K.
Tóth Katalin