A Postabank pénteki rendkívüli közgyűlését követő első igazgatósági ülésen Király Júliát, a Bankárképző Rt. igazgatóját az igazgatóság elnökévé, Pál Árpádot, a Bankár Kft. korábbi üzletágvezetőjét pedig vezérigazgatóvá választották. A közgyűlésen a részvényesek az igazgatóság tagjaivá választották még Basch Pétert, Csikós Bálintot, Jurányi Gábort, Kazár Pétert, Kocsis Imrét, Macher Ákost, Palotainé Varga Beatrixot és Rédei Ottót. Az igazgatóság tagja maradt és üzleti vezérigazgató-helyettes lett Magyar István, a Postabank korábbi vezérigazgatója. A korábbi elnök, Madarász László a közgyűlést megelőző napon lemondott. A felügyelőbizottság új tagja lett Apró Piroska, Ács Mária, Bakacsi Gyula – korábbi igazgatósági tag –, Béres Péter, Bognár András, Dombi János, Halász Ferenc, Kratochwill György és Száz János. Az újonnan megválasztott vezetők között túlnyomó többségben vannak az ÁPV-s múlttal rendelkezők, akiknek nyilvánvalóan a privatizáció sikeres lebonyolításában lesz szerepük.
A Postabank a kormányzat szándékai szerint nyílt pályázaton talál majd gazdára. Miután olyan potenciális pályázók is feltűntek a színen, mint az anyagiakban nem szűkölködő Bank of China, érdemes lenne kétfodulós, illetve az előminősített pályázók esetében az ajánlat pontosítását – az árajánlat emelését – lehetővé tévő pályázatot kiírni. A Postabank jó áron történő értékesítése a Magyar Posta esélyeit is növelné egy jelentősebb tőkeemelésre. Csáki György, a jelenlegi fő tulajdonos Posta elnöke úgy véli, leginkább az idei – várhatón nyereséges – év auditjának elkészülte után, jövő márciusra lenne érdemes kiírni a pályázatot, ami 2003 júliusára befejezett tranzakciót eredményezhetne.
Csáki György elmondta, a Posta mindenképpen szeretné, ha egyetlen nyereséges alaptevékenysége, a pénzforgalom a postánál maradna, ezért célszerű lenne a privatizáció előtt rögzíteni a Posta és a Postabank közötti hálózati együttműködést. Ez lehet hosszú távú szerződés vagy olyan megoldás, hogy a Magyar Posta kisebbségi, 10 vagy 25 százalék plusz egy szavazatot megtartana a Postabankban. Ebben az esetben a Posta a Postabankon, az OTP-n és egy biztosítótársaságon kívül feltehetőleg nem engedne mást be a hálózatába. Ha a Postabank esetleges vevője (például az OTP) nem tartana igényt a Posta szolgálataira, azt bármelyik más banknak is nyújtani tudják. A banki és biztosítási tömegtermékek árusítása munkaerő-átcsoportosításra is lehetőséget kínálna, ami enyhítene a jelentős munkaerő-felesleggel küszködő Posta gondjain.
T. K.
Tóth Katalin