Az Európai Unió energiapolitikájának meghirdetett célja a villamosenergia- és a földgázellátáshoz kapcsolódó vezetékes monopóliumok korlátozása volt. Ezzel szemben Nyugat-Európában, de az egész nyugati világban, soha nem látott tőkekoncentráció és integráció megy végbe az energetikában. A kaliforniai események és az Enron megabotránya jól mutatja, a liberalizáció valódi célja a nagy társadalmi befolyást jelentő közszolgáltató energiarendszerek feletti uralom megszerzése.
A múlt év végén elfogadott villamosenergia-törvény mintegy szentesíti az energetikai privatizációval kialakult, Magyarországra nézve hátrányos helyzetet, amelynek egyik jellemzője, hogy három külföldi monopólium birtokolja a hazai áramszolgáltatást. A hátrányok csökkenthetők lennének, ha a törvény hatálybalépésének időpontját az Európai Unióba történő tényleges belépéshez illesztenék. Ugyanakkor a legsürgősebben hatályba kellene léptetni a szociális tarifát és a közszolgáltatási piac alapját képező rendelkezéseket: az állami tulajdonosi háttér törvényi garantálását a privatizációs törvény módosításával és a további tulajdon-, illetve befolyásszerzés - azaz a monopóliumépítés - tilalmát.
A külföldi érdekeltségű gázlobbi nagy nyomást gyakorolt a kormányra az importalapú, úgynevezett világpiaci gázár bevezetésére. Ez lényegében állami garanciát jelentett volna a gázpiac teljes liberalizálására, amely piacon a még szükséges legmagasabb árú importföldgáz ára határozza meg az összes, így az olcsóbban termelt hazai földgáz árát is. Az Orbán-kormány a lakosságot közvetlenül érintő gázáremelésben nem engedett a nyomásnak és hatóságilag korlátozta az áremelést. Felvetette a gázüzletág visszavásárlásának lehetőségét. A választások előtt a Mol hivatalosan deklarálta: kizárólagos tárgyalásokat kezdett a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-vel a gázüzletág többségi tulajdonának értékesítéséről, lezártnak tekintve a külföldi érdeklődőkkel folytatott tárgyalásokat. A nemzetközi tőke helyett a magyar fogyasztók érdekeit szolgáló, nemzeti energiapolitikát megvalósító energiatörvényt kell alkotni, majd ennek megfelelően kell felülvizsgálni és módosítani az ágazati villamosenergia- és a gáztörvényt. Ugyancsak módosításra szorulna a jelenlegi versenytörvény, hogy megakadályozza újabb energetikai monopóliumok kialakulását, illetve azt, hogy a régiek köre - cégfelvásárlások, fúziók révén - tovább szűküljön.
Az állam és az önkormányzatok privatizáció következtében beszűkült mozgástere mellett csak törvényalkotással nem lehet a közösség érdekeit megvédeni. Szükség van az energiapiacon az eddiginél erőteljesebb állami és önkormányzati tulajdonosi jelenlétre is. Ezért le kell állítani az energiaprivatizáció minden formáját, törvénybe kell foglalni a megmaradt vezetékes energiarendszerek közösségi (állami és önkormányzati) tulajdonát. Nemcsak megőrizni, de törvényes eszközökkel: visszavásárlással és beruházásokkal növelni kell a nemzeti energetikai tulajdon arányát. (Ez utóbbira egyébként akad néhány nyugat-európai példa - a szerk.)
Az MVM Rt. tulajdonában maradt villamos energetikai társaságokból és a Mol gázüzletágából erős, nemzetközi méretekben is versenyképes magyar energiaszolgáltató céget kell létrehozni. A távhőellátásban támogatni szükséges a többségi önkormányzati tulajdonú városi hőszolgáltató társaságok létrehozását. A vezetékes energiaellátásban pedig elsőbbséget igényel a közszolgáltatás: maradniuk kell az önköltségen alapuló hatósági áraknak.
Regős Zsuzsa