A jelzáloghitel felvételének egyik legnagyobb problémája, hogy a leendő adósok - mivel a megvásárlandó ingatlanon túl pótfedezettel ritkán rendelkeznek - kénytelenek az önrészt előteremteni. Ezt vagy a megtakarítások feláldozásával, vagy újabb hitelfelvétellel tehetik meg, ám ez utóbbi a lakáskölcsön átlagköltségét és a havi részletek nagyságát is növeli. A tartalékok felhasználása az arra kapható kamatok és a tartalék biztonságának elvesztését jelenti.
A kölcsönök közül - ha értékpapírban van a család félretett pénze - a lombardhitel felvétele a kézenfekvő és viszonylag költségkímélő megoldás. A stabil értékű értékpapírban vagy betétben lévő megtakarítás 67-90 százalékára adnak a bankok lombardhitelt (NAPI Gazdaság, 2001. július 23., 9. oldal). A kamat azonban még itt is kétszer-háromszor magasabb, mint a lakáshitelnél. Megoldás lehet még az egyszerűen felvehető, több millió forintos felső limitű, de évi 35-40 százalékos teljes hiteldíj-mutatójú személyi kölcsön, amihez azonban nem kell ingatlanfedezet, bár szigorú a jövedelemvizsgálat. Általánosan elmondható, hogy sokszor többet ér egy hitel, egy betét és a megvett lakás (vagy áru), mint hitel nélkül, a tartalékok jelentős csökkenésével vagy felszámolásával vásárolni. Még a drágább hiteleknél is igaz ez, hiszen ilyenkor - egyenlő megtakarítás és hitel esetén - a magasabb kamatokat is ellensúlyozza a befektetés hozama. A kölcsön pedig részletekben fizetendő vissza, míg a megtakarítás egy összegben megmarad.
Egy másik kérdés a hitel előtörlesztése, amit a legtöbb ember még mindig mint elérendő célt tűz maga elé, talán az elmúlt évtized bizonytalanságai és a nyugatihoz képest óvatosabb, nem előre költekező mentalitás miatt. Így sokan és sokszor esnek a hitel-előtörlesztés csapdájába, talán hibájába. Ez azonban a legtöbb esetben - pénzügyileg - rossz megoldás. Kisebb, például áru- vagy folyószámlahiteleknél ennek kisebb a jelentősége, míg a drágább - személyi vagy hitelkártyás - kölcsönök esetében éppen ez lehet a jó megoldás, tekintve, hogy számottevő kamatmegtakarítást eredményezhet. Ugyanakkor a jelzáloghiteleknél rendkívül előnytelen az esetleg több százezres vagy néhány milliós előrefizetés. Ezt az összeget állampapírba fektetve magasabb hozam érhető el, mint maga a hitelkamat, esetleg még jobb befektetést találva további százalékokat hozhat a félretett pénz. A jelzálog hiteleknél egyébként nem a futamidőt, hanem a havi részlet nagyságát csökkenti az előtörlesztés, bár ez a törvény alapján meg is tagadható, teljes előtörlesztés pedig nem is kérhető. Itt is igaz, hogy többet ér egy megtakarítás és egy hitel, mint egy kisebb hitel és semmi pénz. Az előtörlesztés mellett szólhat ugyanakkor, hogy a rendkívül hosszú futamidő miatt a teher évtizedeken át nehezedik a családokra.
V. Gy. Zs.
