Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Váratlan politikai fordulat állt be a Dunaferr megítélésében. Vélhetően a közelgő választásoknak tudható be, hogy Dorkota Lajos dunaújvárosi fideszes képviselő - aki a hírek szerint tavaly még az átszervezések és fejcserék egyik leg nagyobb támogatója volt - megkérdőjelezte a mostani menedzsment munkájának eredményességét és az idén januárban bejelentett átszervezések jogosságát. A dolog hátterében megfigyelők szerint az állhat, hogy a sokat bírált Dunaferr-átszervezések nyomán a tavalyi tetemes mínusz után az idei üzleti terv is 3,9 milliárdos veszteséget prognosztizál csoportszinten, míg a csoport a korábbi menedzsmenttel 7,3 milliárd forint nyereséget ért el.
A Népszabadság tudósítása szerint Dorkota felvetette: lehet, hogy a város szocialista polgármesterének volt igaza, esetleg érdemes lenne a városnak megválnia vasműrészvényeitől. Dorkotát lapzártánkig nem sikerült elérni.
A Dunaferr vezetősége tiltakozik az ellen, hogy bizonyos politikai körök választási kampányuk eszközeként próbálják felhasználni a 10 ezer főt foglalkoztató vállalatcsoportot - áll a társaság lapunkhoz eljuttatott közleményében.
A tavaly felhalmozott vállalati veszteség az eredeti előrejelzéssel szemben várhatóan 3,7 milliárd forint körül alakul (NAPI Gazdaság, 2002. január 23., 6. oldal). Ennek nagyrészt az a globális recesszióval együtt jelentkező acélipari túltermelési válság az oka, amelyhez hasonlót 20 éve nem tapasztalt a piac. Az acéltermékek árai 2001-ben 30 százalékkal zuhantak, és még az 1999-ben regisztrált árszinthez képest is igen jelentős, mintegy 13 százalékos csökkenést mutattak. A recesszió hatására a hazai piacon is jelentősen csökkent a kereslet, és az acéltermékek piacvédelmének megszűnése, valamint az óriási importnyomás következtében a behozatal aránya a felhasználás 28 százalékáról 35 százalékra nőtt, azaz Magyarország nettó importőrré vált.
A Dunaferr veszteségeit a mély acélipari válságon túl olyan tényezők is súlyosbították, amelyeket a vállalatcsoport előző vezetése hagyott örökül. Elkerülhetetlenné vált a III. számú kokszoló blokk azonnali felújítása. A felújítás költségei, a kieső termelés, valamint a szükségessé vált külső energiabeszerzés kapcsán fellépő előre nem tervezett veszteség milliárdos nagyságrendű volt. Rontotta a helyzetet a közel egymilliárd forintos rendkívüli kötelezettség, amelyet az APEH az 1995-96-os évek adórevíziója nyomán rótt ki. Mindemellett tavaly kellett átépíteni a II. számú nagyolvasztót is, ami önmagában 5,5 milliárd forintos többletköltséget jelentett.
I. M.
