A magyar szerszámgépipar jelentős átalakuláson ment át az elmúlt tíz évben és ez az átalakulás aligha tekinthető - összességében - pozitívnak. Megszűnt a Szerszámgépipari Művek (SZIM), amelynek csupán néhány korábbi részlege maradt fenn (Székesfehérváron, Esztergomban és Kecskeméten). A legtöbb szakember nyugdíjba vonult vagy új céget alapított, s a korábban e célt szolgáló üzemcsarnokok nagy részében is egészen más tevékenységet folytatnak mostanában.
A SZIM-utódvállalatok manapság vagy csak vegetálnak, vagy ha meg tudtak kapaszkodni a piacon, akkor részben vagy egészében gépipari beszállításra álltak át. Így elsősorban nyugat-európai piacokra dolgoznak, és áttételesen az autóipar, az egyéb járművek (például vasúti berendezések) gyártói, illetve speciális gépipari ágazatokban tevékenykedő cégek használják fel termékeiket.
A magyar szerszámgéppiac másik sajátossága a tőkehiány. Ez nemcsak a gyártókra, hanem a vevőkre is igaz. Arról van szó, hogy sok termelő vállalat nem tudja megfizetni a modern gépek árát, ezért olcsó keleti (ukrán, orosz, török) importból szerzik be eszközeiket. Ezekhez a magyar ipar legfeljebb alkatrészeket gyárt, illetve új villamos berendezésekkel látja el az importterméket. Mindez azt eredményezte, hogy megnőtt a szerepük azoknak a kisebb vállalkozásoknak, amelyek kereskedéssel, illetve szerszámgéptervezéssel foglalkoznak, amit jól bizonyít a szakkiállítások (például a budapesti Mach-Tech, illetve a hannoveri EMO) magyar résztvevőinek névsora is.
A magyar szerszámgéppiac vevői oldalát az országba települt multinacionális cégek határozzák meg. Az ő igényeiket csak tőkeerős, nagy szériák előállítására képes szerszámgépgyárak képesek kielégíteni, így a magyar partnerek feltűnése inkább kivételnek számít az ilyen megrendelőknél. Nemrég például elkészült az egyik nagy amerikai világcég magyarországi gépgyártó és összeszerelő üzeme, és mint kiderült, a csaknem 30 milliárd forintos beruházáshoz magyar vállalkozások mindössze néhány szerszámot, illetve alkatrészt szállítottak, a szerszámgépeket többnyire Olaszországból, Franciaországból és Németországból szerezték be. Ennek oka elsősorban az, hogy a szóban forgó amerikai cég globálisan intézi a beszerzéseket, és olyan tételben, illetve mennyiségben vásárol eszközöket, amilyenekre a magyar gyártók nem tudnának (gazdaságosan) vállalkozni.
Szakértők szerint ennek ellenére a magyar szerszámgépipar szereplőinek lenne esélyük arra, hogy bekapcsolódjanak a nemzetközi folyamatokba. A kisebb cégek már most is beszállítók a gépiparban, a nagyobbak közül pedig kettőt kell megemlítenünk: a szingapúri érdekeltségű Excel Csepel Szerszámgépgyártó Kft.-t és az olasz tulajdonban lévő Mecof Kft.-t. Ezek több száz millió forintos alaptőkével rendelkeznek, milliárdos beruházásaikkal szinte kivételnek számítanak a magyar piacon és valószínűleg hosszú távon is szereplői lesznek az itthoni szerszámgépiparnak.
Szegő Iván Miklós
Szegő Miklós Iván