A korábbi sajtóértesülésekkel ellentétben az Arthur Andersennek a Postabankot 1995-ben és 1996-ban az ÁPTF megbízásából vizsgáló auditorát, valamint a spanyol ingatlanokról két vagyonértékelést is készítő KPMG munkatársát nem hallgatja ki a rendőrség és úgy tűnik, hogy a másik két auditor elleni gyanúsítások sem állnak túlzottan szilárd alapokon. A gyanúsítás szerint a nyomozásra utasítást adó Fővárosi Főügyészség úgy véli, a Prudentia által auditált 1996-os, és a Deloitte & Touche által megvizsgált 1997. évi nem konszolidált mérlegbeszámolót tiszta (nem korlátozó) végzéssel látták el. „A kihallgatáson ügyfelem leszögezte, hogy a záradék egyértelműen korlátozó volt” - mondta Bárándy. A Postabank 1997. évi nem konszolidált mérlegbeszámolójához adott könyvvizsgálói záradék közel egy oldalon keresztül sorolja fel azokat a tranzakciókat, amelyek nem sokkal később valóban megrengették a Postabankot, majd kifejti, hogy a mérlegbeszámolóban foglaltak ezek kivételével megfelelnek a számviteli törvénynek és elveknek.
A kifogások felsorolásában az első helyet a PK Bank és a Postabank közötti egymással összefüggő ügyletekben rejlő kockázatok foglalják el. A Pk Bank tulajdonosainak nyújtott hitelek fejében a Postabanknak opciós vételi joga volt a PK Bank részvényeinek többségére. A Pb emellett viszontgaranciát vállalt a PK Banknak eladott, csaknem 2,8 milliárd forintnyi kintlevőségeire - amelyeket később a PK Bank 591 millió forint értékben be is váltott -, a Pb azonban nem képzett céltartalékot mögé. (A könyvvizsgálói jelentésben meg nem nevezett, de egyértelműen beazonosítható PK Bank tehát de facto a Postabank érdekeltsége volt.) A PK Bank ennek ellenére 15,3 milliárd forint értékben készfizető garanciát vállalt a Postabank 9 vállalati adósának hiteleire. A Postabank ezekre a hitelekre nem képzett céltartalékot - hívja fel a figyelmet a könyvvizsgáló. Miután a PK Bank közvetve a Postabank tulajdonában volt, a konszolidált mérlegbeszámolóban a garanciát már nem lehetett figyelembe venni, a konszolidáció után az 1997. évi veszteség 12-ről 30,3 milliárd forintra nőtt, a Pb saját tőkéje pedig 15,7 milliárd forint helyett mínusz 2,4 milliárd forint lett.
Az éves jelentés elutasítására 1997 végén nem volt szükség, ekkor ugyanis az állami tőkeemelésnek köszönhetően még meg volt a fedezet a bank további működtetéséhez. A dolgok az ezt következő időszakban, a spanyol ingatlanügyek kapcsán kezdtek átcsúszni egy másik dimenzióba - állítja Bárándy Péter.
Az 1997. évi mérlegbeszámolóhoz adott záradék a korlátozások mellett még felhívja a figyelmet arra, hogy a Trigon Bank eladásakor a Pb 100 millió schilling értékben garanciát adott a vevőknek az adásvétel előtt keletkezett követelésekre, céltartalékot azonban ezúttal sem képzett. Hét esetben pedig - például a sokat emlegetett HTCC hitelezése során - a Pb átlépte a nagyhitelkorlátot.
Tóth Katalin
Tóth Katalin