A hagyományos értelemben vett privatizációnál két lehetőség van. Ha a részvényeket adják el, az nem nyújt fedezetet a fejlesztésekhez. Tőkeemeléses értékesítésnél ugyan jön friss pénz a beruházások végrehajtásához, megtérülésre azonban csak az ágazat jövedelméből számíthatnak. Vagyis a befektető által elérendő hatékonyságnövelés osztalékfizetést szolgál és nem a versenyképesség javulását, a szolgáltatási díjak mérséklését eredményezi. Az eddigi energetikai és más közműprivatizációk egyértelműen igazolják, hogy a tőkeerős nagy nemzetközi cégek is elvárják, sőt minden rendelkezésükre álló eszközzel ki is kényszerítik a befektetéshez kapcsolódó, a hazai gyakorlatban egyébként szokatlanul magas hozamot - írja Szűcs Ferenc, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa. Állítását igazolja az áramszolgáltatók példája. A Magyar Energia Hivatal (MEH) nemrégiben befejezett árfelülvizsgálata szerint a külföldi befektetők kezébe került cégeknél a tőkearányos 8 százalékos nyereség az elmúlt négy évben 17 százalékra nőtt. Mivel az energiahivatal ezután lépéseket tett a nyereség visszafogására, az áramszolgáltatók máris jogorvoslatért kiáltanak és politikai nyomásgyakorlással fenyegetőznek.
A Pénzügykutató szakembere ezért a hagyományostól eltérően közelítette meg a Főtáv magánosításának kérdését. Elképzelésének megfelelően a társaságnál új szervezeti modellt lehetne kialakítani. Ennek legfontosabb eleme, hogy a társaságnak olyan stratégiát kell készítenie, amelyben az egyes - újonnan kialakítandó - körzetekben a hőtermelők versenyeztetésével csökkenteni tudja a felhasznált energiát, illetve az energián kívüli költségeket. A hőkörzetek üzemeltetésére nyilvános pályázat útján kereshetnének jelentkezőket, miközben az eszközök továbbra is a Főtávnál maradnának; a társaság és az üzemeltetők között olyan szerződést kötnének, amelyben rögzítik az üzemeltetők bérleti díját. Ennek fedeznie kell az eszközök amortizációját, a fejlesztéseket és a rögzített központi költségeket. A fejlesztési-beruházási stratégiát a Főtáv alakítja ki és a kivitelezéshez szükség pénzforrásokról is gondoskodik. Ugyancsak a társaság gondoskodik az üzemeltetők folyamatos energiaellátásáról.
Ami a szolgáltatási árakat illeti, azokat úgynevezett visszafelé értelmezett árlicit során alakítanák ki. A helyi viszonyokhoz igazított képlet szerinti árnál a beadott pályázatokban mérsékeltebb ajánlatoknak kell megjelenniük, s a Főtáv ezek mérlegelése alapján dönthet. Amennyiben senki sem kínál a meghatározott szintnél kevesebbet, eredménytelenné válik a pályázat, s akkor a Főtáv viszi tovább az üzemeltetést. Ekkor ugyan nem nyer, de nem is veszít a társaság a pályázat során. Sikeres pályázat esetén pedig mindenképpen csökkenthetők a fogyasztók terhei, így mindenki jól járhat.
A modell alkalmazásánál kétségtelen hátrány a Főtáv számára - írja a szerző -, hogy a mai tevékenységi kör fokozatosan átalakul, leszűkül. A társaság működése főként a stratégiai tervezésnek és az ágazat fejlesztési programjának megvalósítására, a bérleti, üzemeltetési szerződések követelményeinek ellenőrzésére és betartására összpontosul. A fokozatos átalakulás elkerülhetetlenné teszi az egzisztenciális súrlódásokat, de az új modell alkalmazása mindenképpen új piaci lehetőségeket nyit a társaság előtt. Márpedig a távhőpiac jelenlegi állapotában megmaradva fejlődésképtelen, hiszen a költségérzékeny fogyasztói körben a szabályozás, a mérés és a mérés szerinti elszámolás hatására természetszerűen visszaesik a felhasználás.
Regős Zsuzsa