Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Már lejárt az első féltucatnyi, 2002 végén, 2003-ban vagy 2004-ben indult garantált alap, és első ránézésre megállapíthatjuk, hogy mindegyik többet fizetett ki annál, mint amennyit minimálisan vállalt az alapításkor. Két esetben egyenesen a lehetséges maximális hozam környékén volt a kifizetés, a másik három inkább annak fele körül, egy pedig a minimum közelében teljesített. A minimális hozam – már ahol van, mert egy alapnál egyenesen nulla volt, azaz csak az eredeti tőke visszafizetését garantálták – persze sehol sem volt egetverő, mindig alatta maradt az aktuális kamatszínvonalnak, hiszen a tőke egy részét részvényindex-opciók vásárlására kellett fordítani. A kérdés inkább az, hogy más, alternatív befektetésekhez képest megérte-e ezeket a befektetési jegyeket megvásárolni.
A válaszhoz a legcélszerűbbnek az állampapírokkal való összehasonlítás tűnik, hiszen ezek a kockázatmentes értékpapírok számítanak fokmérőnek a nagyvilágban. (A kisbefektetők feltehetően magukban gyakran a banki kamatokkal tesznek összehasonlítást, de ezt már csak azért sem érdemes használni, mert a három-négy éves bankbetét ritka, mint a fehér holló.) Az állampapírokkal legpontosabban akkor lehetne dolgozni, ha lenne olyan, amelyik pontosan akkor jár le, amikor az adott alap, és közben nem fizetne kamatot sem, ahogy ez a hat alap is csak a futamidő végén fizetett. Ilyen állampapír ugyan általában nincs, de jól használhatjuk e célra az Államadósság Kezelő Központ által számított nullkuponhozamgörbe-adatokat. Ezeknél a létező állampapírok napi piaci ára alapján naponta kiszámolják, hogy különböző futamidők esetén mennyi lenne egy olyan államkötvény hozama, amely csak a végén fizet (hasonlóan a diszkontkincstárjegyekhez). Ha ezeket a nullkuponhozamokat visszakeressük az egyes alapok futamidejének kezdetére és a megfelelő futamidőre, és ezekhez hasonlítjuk az alapok kifizetéseit, az jön ki, hogy két konstrukció kisebb mértékben, egy pedig – a Fix Plusz Extra – komolyabban elmarad tőlük. Ezek a nullkuponhozamok azonban az intézményi befektetők közötti, nagy tételes árjegyzésben alakulnak ki, jellemzően több tíz- vagy százmilliós tételeknél, a tipikus kisbefektetők ezt aligha érhetik el. A múlt héten hároméves kötvényeket kis tételben az Államkincstárnál körülbelül 0,5 százalékponttal alacsonyabb hozammal lehetett csak kapni, mint a nagybani árjegyzésnél (és 0,6-0,7 százalékponttal alacsonyabban a referenciahozamnál). Ha ezt a különbséget is bekalkuláljuk, akkor a hatból csak két alap marad el az irányadó hozamoktól, az egyik kevésbé, a másik komolyabban.
Hüvelykujjszabályként aligha alkalmazható, de szembetűnő, hogy ahol két számjegyű minimálhozamot alkalmaztak (nominálisan), ott a végső kifizetés egy számjegyű lett (évesítve). Ahol viszont csekély, egy számjegyű volt a minimális hozam, ott fordítva, mindhárom esetben két számjegyű éves hozamot és az állampapírokhoz képest is inkább kedvező eredményt értek el az alapok. Ez a konstrukciók működése alapján logikus: ahol sok minimális hozamot garantálnak, ott több pénzt kell ennek fedezetéül kamatozó eszközökben tartani, és kevesebb marad részvényindex-opciók vásárlására. Így ha a részvénypiac felfelé megy, az utóbbi, óvatosabb alapok lemaradnak merészebb, kockázatosabbnak tűnő társaiktól. Ha viszont lefelé tartanak vagy stagnálnak a részvényárfolyamok, nyilván fordul majd a kocka. (A kockázatkerülőbb konstrukciót egyébként úgy is előidézhetjük, ha pénzünk egy részét minimumhozam nélküli, kockázatosabb alapba fektetjük, más részét pedig betétbe vagy állampapírba...) A szóban forgó alapok egyébként az S&P 500 amerikai, az EuroStoxx 50 európai, a Nikkei 225 japán, valamint az FTSE–100 brit részvénypiaci indexek valamilyen kombinációja alapján fizettek a minimális feletti hozamot (volt, amelyik kettő, másik három, megint másik négy indexet használt). Ezek a fejlett részvénypiacok is alapvetően felfelé tartottak az utóbbi években, de korántsem annyira, mint a feltörekvő piacok java (Budapesttől Kínáig, Indiától Brazíliáig) vagy mondjuk az árupiacok. Ilyen szempontból a most működő számos és számtalan alap mezőnye sok izgalmat tartogat majd, mert ott ingatlanpiacon, árupiacon és sokféle egzotikus részvénytőzsdén alakul majd ki a lejáratkor a befektetőkhöz vándorló összeg.
