Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A december végi statisztikák szerint 239 befektetési alap létezett Magyarországon, közel 40 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ezek egy része zárt körű vagy zárt végű, de a folyamatosan kapható nyílt végű és nyilvános konstrukciók száma is 129 volt, ami 20 százalékos növekedést takar. Ehhez jönnek még a hazai fiókokban hozzáférhető külföldi alapok, melyek száma meghaladja már minimum a 150-et, igaz, némelyiket csak a nagyobb pénzű ügyfeleknek, egyes privátbanki részlegekben kínálják. Ebben a hatalmas választékban egyre nehezebb az eligazodás, főleg hogy két egyforma alap szinte nincs, másrészt a befektetőknek egyre újabb fogalmakkal kell(ene) megismerkedniük.
Kezdetben, úgy tíz évvel ezelőtt a hazai nyílt végű alapok palettája viszonylag egyszerű volt: voltak kötvényalapok, részvényalapok és pár vegyes alap. Részvény- és kötvényalapot, később pénzpiaci alapot gyakorlatilag minden számottevő alapkezelő indított. Később igyekeztek a választékot bővíteni, így megjelentek a markánsabb különbségek, a kötvényalapok mezőnye fokozatosan négyfelé vált. Az úgynevezett likviditási alapok gyakorlatilag lekötött bankbetétbe fektetik pénzüket, kockázatuk is ahhoz, illetve a nullához közeli, viszont nem is igen lehet tőlük többet várni, mint egy jó bankbetéttől. (Előnyük a rugalmasság lehet, illetve az, hogy folyószámlákhoz hasonló rugalmassággal magasabb a hozamuk.)
A kockázati sorban a következő a pénzpiaci alap, amiben a legjellemzőbb elem a rövid futamidejű, pár hónapos kincstárjegy. Az eszközök átlagos futamideje a likviditási alapnál legfeljebb 3 hónap, a pénzpiacinál 3 és 12 hónap közötti. A klasszikus kötvényalapokat is két csoportra osztják, a rövid kötvényalapok 1 és 3 év közötti, a hosszúak 3 év feletti átlagos futamidővel tartják papírjaikat, nyilván az utóbbinak nagyobb a kockázata.
A részvényalapok és a vegyes alapok is két-két kategóriára oszthatók a vásárolt részvények mennyisége alapján. Ha azok aránya 30 százalék alatti, kötvénytúlsúlyos vegyes alapról beszélünk, ha 30–70 százalékos, kiegyensúlyozott vegyes alapról van szó. A 70 és 90 százalék közötti arány a részvénytúlsúlyos alapokat takarja, 90 százalék felett pedig – ez szinte a legkockázatosabb forma manapság – tisztarészvény-alap a nevük. Az idők során megjelentek az ingatlanalapok is, amelyeket a befektetők – régi beidegződések, lakáspiaci tapasztalatok alapján – valószínűleg hajlamosak biztonságosabbnak tartani a kelleténél. Ezek között jelenleg nem találunk óriási különbségeket, az ingatlanforgalmazó alapok dominálnak, amelyeknél az építés alatt levő objektumok aránya erősen korlátozott.
Alaposan megkavarta az alappiacot is a globalizáció. Míg a kezdetekkor alig fordult elő, hogy valamelyik alap külföldi papírokat vett, ma már egyre ritkább, hogy nem tesz ilyet. Külföldön pedig gyakran akadnak olyan befektetési formák, amelyek a jelenlegi hazai osztályozás kereteit feszegetik vagy nehezen besorolhatók. Ilyen például az ingatlanpiaci részvényekbe fektető részvényalap, vagy különböző, árupiaccal kapcsolatos befektetések.
Míg korábban az volt a divat, hogy az alapok valamely népszerű indexet vagy pár indexből álló kosarat igyekeztek megverni teljesítményben, mostanában egyre gyakoribb az „abszolút hozamú” (total return) szemlélet. Ez azt jelenti, hogy a szakemberek belátták, nem vigasztalja a befektetőt, ha az alap megveri mondjuk a BUX indexet, és csak 25 százalékot esik, míg amaz 30-at. Az abszolút hozamú szemléletben minden körülmények között pozitív teljesítményre törekszenek (ami persze nem jelenti azt, hogy ez minden esetben kivitelezhető is vagy így mindenkor vonzó hozamot lehet elérni). Ez a szemlélet erősen rokonítható a zárt végű garantált alapok filozófiájával, amelyek kínálata szintén egyre sokszínűbb, de ezekről majd talán máskor.
A nyílt végű alapoknál maradva egy másik fontos szemléletváltozásnak is tanúi lehetünk. A korábbi, klasszikus modellben a befektető maga állíthatta össze portfólióját, ízlése szerint vegyítve kötvényalapot pénzpiaci és részvényalappal, vagy ráhagyhatta a súlyozást az alapkezelőre valamelyik vegyes alapon keresztül. Most a vegyes alapokból is kínálnak többfélét, általában hármat, a kockázatkerülő (nagyon óvatos), a kockázattűrő (mérsékelten óvatos vagy merész) és a kockázatkedvelő (merész) befektetőknek. Így az ügyfélnek már csak a bátorságát kell felmérnie, és egyetlen alapba is teheti a pénzét (legalábbis ami a többéves megtakarításait illeti). A befektetési célok is változtak, külföldi befektetések, árupiacok színesítik a palettát.
