Néhány ponton jócskán távol került a múlt héten elfogadott tőkepiaci törvény a módosítások során az eredeti koncepciójától, a változtatások egy része a piac kedve szerint való volt, más részük azonban vélhetően nem nyeri el a befektetői társadalom szimpátiáját. A két talán leginkább figyelemmel kísért területe a törvénymódosításnak az áttörési szabályok hazai alkalmazása, illetve a Keler Rt. tulajdonosi szerkezetének alakulása volt.
A take-over-szabályozás azon része, amely az áttörési szabályok hazai átvételéről szólt, végül alaposan felpuhult. Így az alapszabályi és egyéb korlátozások – amelyek jelenleg védelmet nyújtanak egy-egy cégnek az ellenséges felvásárlásokkal szemben – továbbra is érvényben maradhatnak, hacsak az adott cég az alapszabályában nem rendelkezik arról, hogy 75 százalékos szavazati küszöb elérése után a felvásárlónak nem kell ezekre figyelemmel lennie. Így a legnagyobb magyar tőzsdei cégek jelentős része 2010-ig továbbra sem kell, hogy felvásárlástól tartson, hiszen legalábbis jogi oldalról védve vannak az ilyen kísérletek ellen.
Ugyanakkor a felvásárlási szabályok néhány lényeges ponton mégis módosulnak. A vételi ajánlattételi időszak akár hosszabbra is elnyúlhat (30 és 65 nap közé), s a minimális ajánlati ár előírásai is finomodnak. Például most már az eddigi 180 napos átlagár helyett a 180 és 365 napos átlagár közül a magasabbat kell figyelembe venni. Újítás, hogy a céltársaság igazgatósága köteles független pénzügyi tanácsadót megbízni az ajánlat értékelésével. Eddig ugyanis gyakorta előfordult, hogy a nagytulajdonos által tett vételi ajánlatot az általa delegált igazgatóság véleményezte, s így borítékolható volt annak támogatása.
A kiszorítási szabályok is változnak, ezentúl nem lehet a papírokat ellenérték fizetése nélkül törölni, s a minimális kiszorítási árfolyamnál egyértelműsítik, hogy ha van konszolidált beszámoló, akkor az abban kimutatott saját tőkét kell figyelembe venni. A törvényalkotónak szándékában állt az egyensúlytalanságot is feloldani a kiszorítás esetében. Eddig ugyanis az ajánlattevő vételi opciót csak akkor gyakorolhatott, ha az ajánlattal lépte át a 90 százalékot, a részvényesek eladási opciójukkal viszont attól függetlenül élhettek, hogy az ajánlat előtt volt-e 90 százaléka a nagytulajdonosnak. A szándék az eredeti szövegtervezetben az volt, hogy akkor is legyen vételi joga a nagytulajdonosnak, ha az ajánlat előtt már volt 90 százalék fölötti befolyása, azonban az elfogadott változatban ezt továbbra sem sikerült egyértelműsíteni.
A törvény újítása, hogy a kockázati tőkealapok szabályozását is bevonja a Tpt. hatálya alá. Lazul szabályozásuk annyiban, hogy a tőke egy részét az alap megalakulását követő hat éven belül is engedik befizetni, a halasztással elkerülhető, hogy kedvező befektetési lehetőség híján fölöslegesen parkoljon a pénz az alapban. Igaz, 250 millió forintnak mindenképp ott kell állnia.
A Keler Rt.-nél az európai ajánlásoknak megfelelően megteremtették a törvényi hátterét az értéktári és az elszámolóházi funkciók szétválasztásának. Ugyanakkor előírták, hogy a Keler 50 százalék plusz egy szavazata állami kézben maradjon, s ezzel a trükkös módosítást benyújtó MSZP-s honatyák megfúrták a Budapesti Értéktőzsde tőzsdére vitelének tervét. Ennek ugyanis előfeltétele lett volna, hogy a BÉT kivásárolja az MNB-től a Kelert, ami – lévén a tőzsde magánkézben lévő részvénytársaság – mostantól nem lehetséges.
Módosultak az értékpapír-kölcsönzés szabályai is. Az új törvény szerint a felek ezentúl szabadon határozhatják meg, hogy milyen biztosítékokat kötnek ki az értékpapír-kölcsönzési ügyletek során. A befektetési alapokra vonatkozó előírások is változnak, többek között könnyebbé téve az indexkövető alapok létrehozását.
Érdekesség, hogy a törvény a befektetési hiteleket is bekapcsolja a központi hitelinformációs rendszerbe. Így jövőre már a befektetési hitelezés és értékpapír-kölcsönzés során rossz ügyfélnek számító magánszemélyek is bekerülnek a nyilvántartásba, s ez később felhasználható lesz a hitelképességük elbírálásánál.
