Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az euró/dollár előbb 1,1650-en újabb kétéves mélypontra süllyedt, majd másfél hete pénteken Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnökének nyilatkozatára reagálva felugrott 1,1850-re. Egy újabb Trichet-megnyilvánulás 1,17-re nyomta le a jegyzést, de ekkor jött a november eleji Fed-ülés jegyzőkönyve és ismét 1,1850-en találta magát az euró/dollár. E cikk írása idején, péntek kora délután 1,1750 környékén látszódott stabilizálódni az árfolyam. Ennél sokkal egyszerűbb a helyzet a dollár/jen esetében: az árfolyamot mintha zsinóron húznák felfelé, a hét végére már 119,50-re került a jegyzés. Szeptember eleje óta, tehát kevesebb mint két hónap leforgása alatt a jen 9 százalékot gyengült a dollár ellenében, s az utoljára 2003 őszén látott 120-as szint már csak hajszálnyira van.
Az euró/dollárt teljesen egyértelműen a kamatvárakozások vezetik, minden ezzel kapcsolatos információmorzsára heves mozgással reagál a piac. Márpedig ilyen típusú hírből most volt rogyásig. A korábbi hetek találgatását, hogy vajon emel-e az Európai Központi Bank (ECB) és mikor, a jegybankelnök egy rövid és velős nyilatkozattal lezárta a már említett másfél héttel ezelőtti pénteki napon. Egy egyébként a nagy nyilvánosság számára teljesen érdektelen konferencián Trichet egyszer csak a következőt találta mondani: „Miután két és fél évig történelmileg is kivételesen alacsony szinten tartottuk a kamatokat, a kormányzótanács felkészült arra, hogy az árstabilitást fenyegető kockázatok kezelése érdekében mérsékelten változtasson a jelenlegi kamatszinten.” Ennél világosabban valószínűleg jegybankár nem tud fogalmazni. Ezzel a bank tulajdonképpen okafogyottá tette a következő, december elsejei döntéshozó ülést, hiszen a döntés előre be lett jelentve: az alapkamat 25 bázisponttal, 2,25 százalékra emelkedik.
Az euró ennek megfelelően a közelmúlt legnagyobb egynapos erősödését produkálta. Miután a bejelentést követő hétvége azzal telt, hogy az európai politikusok teljesen egyöntetűen egyet nem értésüket fejezték ki a kamatemeléssel kapcsolatban, hétfőn a jegybank első embere a következőképpen finomított kijelentésén: ex ante, vagyis előre nem számítanak kamatemelések sorozatára. Magyarul, nem kell azt gondolni, hogy a bank olyan kamatemelési ciklusba kezd, mint tavaly nyáron tette azt amerikai kollégája. Az első reakcióként már legalább 3 százalékos jövő decemberi rövid kamatot árazó piac visszament 2,5–2,75 százalék tájékára, s ezt az euró is lekövette.
A történetnek ennek a pontján lépett be közvetlenül a Fed, a november eleji ülés jegyzőkönyvének publikálásával. A szöveg alapvetően megerősítette, hogy további, mérsékelt ütemű kamatemelésekre lehet számítani. Egy mondat azonban azt is megemlítette, hogy a nyíltpiaci bizottság egyes tagjai félnek a túlzott szigorítás következményeitől. A piac ezt úgy értelmezte, hogy a Fed már a kamatemelési ciklus végén gondolkozik. A nemrég még 4,5 százalékon lévő kétéves állampapírhozam a múlt hét közepére már 4,2 százalékra süllyedt. Az euró persze ismét erősödött.
Két héttel ezelőtt még azt írtuk, hogy a dollárban van lendület. Ezt az állítást pár nap alatt megcáfolta a valóság. A Fed ugyan nyilván még emel párszor, de tény és való, hogy a kamatemelési ciklus vége már nincs olyan messze. Az ECB esetében ugyan a piac már korábban is decemberre várta az első szigorító lépést, de ez most már nem várakozás, hanem tény, s különben is: itt nem „csak” egy kamatemelésről van szó, hanem a monetáris politika irányának megváltozásáról. Ugyanaz a 25 bázispont mást jelent a Fednél és mást az ECB-nél. Ugyanakkor túlságosan euróbullnak sem érdemes lenni. Az inflációs kockázatok az Egyesült Államokban továbbra is a gyorsabb árszintemelkedés irányába mutatnak, s ismerve a Fed rendkívüli óvatosságát és abbéli szándékát, hogy soha ne lepje meg a piacokat, jelen esetben inkább a kamatciklus tetőzésének alapos kommunikációs előkészítéséről van szó, nem egy már meghozott döntésről. Az ECB pedig kockázatos vizekre evez, hiszen az eurózóna gazdasági törekvése változatlanul nagyon törékeny (lásd például a múlt héten publikált, a vártnál jóval gyengébb német Ifo-indexet).
