Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Brent nyersolaj ára ugyan csak egy rövid időre, de érintette a 60 dolláros szintet, így aztán ismét a figyelem középpontjába került az olaj világpiaci helyzete. A múlt héten már egészében véve 3 dollárral csökkent az olaj ára és ismét visszatért a hordónkénti 55 dolláros szint alá. Ugyanakkor egyre több olyan elemzés lát napvilágot, amely tartósan 60 dollár feletti olajárral számol az elkövetkező 6–12 hónapra. Az emelkedő olajár mögötti főbb tényezők változatlanok, azaz továbbra is az alacsony szintű szabad kitermelési és finomítói kapacitás és a gyorsan emelkedő világpiaci kereslet az, ami meghatározza a trendet.
A kitermelés terén az OPEC hiába emelte a kvótákat, az alapvető problémát nem képesek megoldani. Az idei évre várt napi 84,3 millió hordós felhasználáshoz – amiből 30 millió hordót az OPEC tizenegy országa szállít – csupán napi 3 millió hordó szabad kitermelési kapacitás társul. A finomítói piac is hasonlóan szoros. Az Egyesült Államokban már most 96 százalékos az átlagos finomítói kihasználtság, ami kvázi azt jelenti, hogy bármilyen fennakadás esetén a mintegy 50 napra elegendő készletekhez kell nyúlni. Európában is csak csekély mértékben kisebb a kihasználtság és jelentős az export az Egyesült Államokba is. A fentiek tükrében talán érthető, hogy miért reagál az olajpiac annyira idegesen olyan hírekre, mint hogy az Egyesült Államok, Németország és Nagy-Britannia terrorfenyegetettség miatt bezárta nigériai nagykövetségét – Nigéria az OPEC harmadik legnagyobb olajkitermelője –, vagy hogy a meteorológusok három és öt közé teszik a várható „erősen destruktív” hurrikánok számát az amerikai partok mentén – a hurrikánok pedig fennakadást okozhatnak a kikötőkbe érkező olajszállítmányok átszivattyúzásában.
A fogyasztás növekedése is robusztus marad, habár üteme egy kicsit mérséklődhet. Kína fogyasztása a tavalyi 16,6 százalékos növekedés után az idén 7,4 százalékkal bővülhet, míg a globális fogyasztás bővülése a tavalyi 4 százalék után 2,1 százalékra mérséklődhet, de a kínálati oldal így is nehezen tud lépést tartani a kereslettel.
Természetesen az olajipari részvények is tükrözik a jelentősen javuló kilátásokat és a magas olajárat. A FTSE E300 Oil & Gas index 11 százalékkal növekedett az elmúlt egy hónap során. A közép-európai régió olajipari, többnyire finomítói részvényei sem okoztak csalódást. A Mol 11,2 százalékkal, az osztrák OMV 26,3 százalékkal, míg a lengyel PKN Orlen részvényei 9,1 százalékkal értékelődtek fel júniusban.
Azt azonban érdemes kiemelni az olajcégekkel kapcsolatban, hogy a kutatási-kitermelési szegmens profitabilitása más pályát jár be, mint a finomítási-értékesítési szegmensé. Míg előbbiben az olajár a meghatározó, addig az utóbbiban a finomítói marzsok, amelyek ugyan pozitívan korrelálnak az olajárral, de azért alapvetően önálló életet élnek. Márpedig a finomítói marzsok nem emelkedtek hasonló mértékben, mint az olajár, habár kétségtelenül továbbra is nagyon tisztességes megtérülést biztosítanak a vállalatok számára.
Az alapvető kérdés természetesen az, hogy meddig maradhat fent a jelenlegi emelkedő trend. Az elemzők többsége továbbra is azt mondja, hogy a trendforduló az elkövetkező 12 hónap során bekövetkezik, azonban előtte még újabb rekordszinteket fogunk tapasztalni. Szintén fontos kérdés, hogy abban az esetben, ha lesz trendforduló, milyen ütemben száll alá az olajár és/vagy a finomítói marzs. A regionális olajipari vállalatokra vonatkozó elemzői konszenzus azt tükrözi, hogy az elemzők elég meredek lemorzsolódásra számítanak. Ez természetes óvatosságból fakad, azonban ha végiggondoljuk, hogy a spekuláció mellett alapvető fundamentális tényezők is állnak a magas szintek mögött, akkor nem lehet összeomlásszerű szcenárióra számítani. Ennek tükrében az olajipari részvényekben is lehet még potenciál a további árfolyam-emelkedésre.
