Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar tőkepiaci törvény vállalatfelvásárlásokra vonatkozó része a szabály koránál fogva viszonylag korszerűnek mondható, azonban így is hamarosan változtatásokra szorul. Április végén ugyanis az Európai Parlament és az Európai Bizottság elfogadta azt az irányelvet, amely a nyilvános vételi ajánlatokat szabályozó törvényekre, szabályokra vonatkozó előírásokat tartalmazza a tagállamokban. A magyar szabályozás számos ponton viszonylag jól megfelel az irányelvnek, azonban néhány helyen mégis pontosításra, változtatásra szorul. Ezek a változtatások vélhetően hamarosan megtörténnek, mivel a tagállamok 2006. május 20-ig kaptak határidőt arra, hogy életbe léptessék az irányelvnek megfelelő szabályokat.
Az ajánlás alapján némileg kibővülhet a törvény azon része, amely a befolyásszerzők összehangolt magatartásáról szól. Ennek leírásába bekerül az az eset is, amikor nem a befolyás megszerzésére, hanem annak meghiúsítására beszélnek össze a tulajdonosok. Az általános irányelvek között a törvény célja meglehetősen egyértelmű, biztosítani kell a nyilvános társaság részvényesei számára felvásárláskor az egyenlő elbánás elvét, s utána védeni kell a kisebbségi részvényesek érdekeit. A kisrészvényeseknek elég időt kell hagyni arra, s elegendő információt szolgáltatni ahhoz, hogy mérlegelni tudják az ajánlat előnyeit és hátrányait. Így vélhetően a magyar törvényben leírt ajánlati időtartam változik majd, minimum kettő, maximum tíz hétre.
A szabályozásban leírt ármeghatározási metódusnak jórészt megfelel a mostani magyar szabályozás, azonban a jelenlegi 180 napos forgalommal súlyozott átlagár mint minimumár lehet, hogy változik, s a 360 napos átlag léphet a helyébe. Megszűnhet az ajánlattevő részvényvásárlási tilalma az ajánlati időszakban, ha azonban az ajánlati árnál drágábban vásárol, akkor az ajánlati árfolyamon is emelnie kell. A jelenleginél szélesebbé válhat a felügyeleti szervek – itthon a PSZÁF – jogköre az ármeghatározásnál. Kikötés mindössze annyi, hogy a felügyelet világos kritériumok szerint járjon el, ha az ajánlati ár módosításáról dönt.
Az irányelv egyébként részletesen szabályozza, hogy az ajánlat elbírálására, felügyeletére mely tagállam felügyeleti szerve a jogosult (fő szabályként a céltársaság székhelye, illetve papírjai elsődleges piacának országa szerint illetékes szerv). Érdekes elem, hogy az ajánlatban kötelezően felsorolandó információk között szerepelnie kell például annak is, hogy az ajánlattevő miből és hogyan finanszírozza a kivásárlást.
Fontos újítás a felvásárolt társaság időközbeni közgyűlésének lehetősége. Az irányelv szerint ugyanis a szabályozás lehetőséget kell biztosítson arra, hogy az ajánlati időszakban a céltársaság részvényesei rövidített határidővel közgyűlést tartsanak, amelyen megvizsgálhatják az ajánlatot. A társaság vezetése kizárólag a közgyűlés felhatalmazásával hozhat ebben az időszakban olyan döntést, amely megzavarhatja az ajánlattételt (a mostani magyar szabályozás kifejezetten tiltja ezt), de kedvezőbb ajánlatokat felhatalmazás nélkül is kereshet a menedzsment. Közgyűlési felhatalmazással azonban védekezésként akár új részvények kibocsátásáról is rendelkezhet a céltársaság vezetése. Az ilyen közgyűlésen a szavazati jogokat korlátozó alapszabályi megkötések és az értékpapírokra vonatkozó átruházási korlátozások nem alkalmazhatóak, a többszörös szavazattal bíró részvények egyszeres szavazatra jogosítanak majd.
Az utolsó, de nem kevésbé fontos módosítás az úgynevezett áttörés intézményének bevezetése lehet. Ennek lényege, hogy a felvásárolt cég alapszabályának méregpirulái, szavazati jogokat korlátozó intézkedései automatikusan érvényüket vesztik, ha ajánlattal valaki 75 százalék fölé kerül a társaságban. Ez biztosítja a felvásárló számára azt, hogy élni tudjon megszerzett befolyásával, ha a szavazati jogok minősített többségét megszerzi.
