Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elemzők által vártnál 0,4–0,6 százalékponttal alacsonyabb, 4,1 százalékos januári, egyéves inflációs adat csütörtöki közzététele eléggé megkavarta a hazai állampapír- és devizapiacot, amelyen stabilak voltak a várakozások és az árfolyamok. Ennek eredményeképpen már az égvilágon senki sem kételkedik abban, hogy ma fél százalékponttal csökkenti a jegybank monetáris tanácsa az alapkamatot, sőt felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a szokásosnál nagyobb, 0,75 százalékpontos vágás is elképzelhető. A hosszabb távú kamatvárakozások ugyanakkor nem változtak érdemben, az év végére általában 7–7,5 százalékos alapkamatot jeleznek előre (NAPI Gazdaság, 2005. február 18., 3. oldal). Az elemzők elsősorban a kamatcsökkentések sebességét illetően változtattak álláspontjukon, hamarabb számítanak ugyanarra.
A másodpiaci referenciahozamok a múlt hét első felében stagnáltak vagy kissé tovább estek, majd csütörtökön és pénteken hirtelen újabb 20-40 bázisponttal mérséklődtek. A hét utolsó napján már a 7,84 százalékos három hónapos referenciahozam is több mint egy százalékponttal maradt a kilencszázalékos alapkamat alatt. Az egyéves mutató 7,55 százalékos szintje pedig 1,5 százalékpontnál magasabb kamatcsökkentés beárazását jelenti nem egészen 12 hónapon belül, hiszen a 2006. január 18-i lejáratú papír futamidejének egy részét még a mostanihoz hasonló magasabb kamatszint közepette tölti el.
Az inflációs adat közzétételének napján a kötvényaukciókon is felpezsdült a vételi kedv, a kevesebb mint ötéves 2009/D államkötvény 40 milliárd forintos mennyiségére közel 150 milliárd forintnyi ajánlat érkezett és a 2015/A-nál is több mint kétszeres volt a túljegyzés. Még az inflációs adat megjelenése előtti napon 2554 milliárd forinttal új rekordot ért el a külföldi befektetők kezében levő állampapírok állománya is. Az utóbbi években megfigyelhető volt, hogy ha a külföldieknél levő, forintban kibocsátott papírok mennyisége nő, akkor csökkennek az állampapírok hozamai, és fordítva, ami nem meglepő, hiszen súlyuk a hazai piacon igen magas, ha nem is annyira meghatározó, mint a részvénypiacon. (Ugyanakkor nem biztos, hogy mindig az ő vételeik miatt csökkennek a hozamok, lehet fordítva is, nőhet kötvényállományuk piaci értéke attól is, hogy a hozamok csökkentek.)
Tart az optimizmus a devizapiacon is, a forint egész héten erős volt, pénteken délután pedig 243 forintnál kevesebbért is hozzá lehetett jutni egy euróhoz, legalábbis a bankok egymás közötti forgalmában. Ez nyilván még egy érv a kamatcsökkentés, vagy inkább a fél százalékpontnál nagyobb kamatcsökkentés mellett. Mások viszont azt mondják, hogy a pánik- vagy legalábbis elhamarkodott reakcióknak még a látszatát is kerülni kellene, és talán így gondolkodik a jegybank is.
A különböző várakozások és érvek mennyiségét kissé csökkenti, hogy úgy tűnik – valószínűleg egy adminisztratív hiba miatt –, mégsem bővül mától a monetáris tanács. Ez lett volna a szervezet első olyan ülése, amikor új tagok bevonásával döntött volna a kamatról, ettől sokan nagyobb mértékű, illetve gyorsabb kamatcsökkentést vártak. Megint mások meg úgy gondolták, még a látszata is kerülendő a túlzott sietségnek, nehogy bebizonyosodjon, épp ennek érdekében bővítették a testületet, így rövid távon mégiscsak a fontolva haladás lett volna valószínűbb. Ezek a dilemmák mindenesetre ismét előjöhetnek a következő ülésen, amikor az új tagok ténylegesen megkezdik munkájukat.
