Úgy tűnik, szilveszterkor sokan kezdtek új életet, elhatározták, nem tűrik tovább, hogy kimaradjanak az évtized eddig legnagyobb hazai tőzsdei árfolyam-emelkedéséből. Míg tavaly egész évben a gyönyörű tőzsdei hossz ellenére összesen csaknem ötmilliárd forintot vettek ki a befektetők a hazai részvénypiacon aktív nyílt végű alapokból (vagyis a hazai részvényalapokból), addig az idén másfél hónap leforgása alatt betettek 3,7 milliárd forintot. Ebből is 2,2 milliárdot február első felében, ami a folyamat gyorsulására enged következtetni. Már decemberben is tapasztalható volt némi élénkülés, már akkor pozitívba lendült a mérleg (lásd ábránkat).
A pénzek napi rendszerességgel, kisebb adagokban elszórva, számos alaphoz érkeznek, ami a kisbefektetők aktív részvételére utal (bár az intézmények, főként nyugdíjpénztárak aktivitása is valószínűsíthető). A kategóriában legnagyobb alap, az OTP Quality elég nagy szeletet mondhat magáénak a tortából; az említett idei 3,7 milliárd forintból másfelet hozzá vittek. (Az alap 35 milliárd forint körüli vagyonával a hazai részvényalapok tőkéjének több mint 60 százalékát kezeli.) Ha hosszabb időszakban vizsgáljuk a jelenséget, csaknem öt éve, 2000. május-június óta nem volt ilyen magas a részvényalapokba fektetett tőke napi átlaga. (Ezt, a napi pénzáramlások húszelemű mozgóátlagát ábrázoltuk második grafikonunkon, kihagyva egy adatot, az OTP Quality 2002. március 7-i, sokmilliárdos, valószínűleg egy nyugdíjpénztártól származó növekményét.)
Bármilyen kézenfekvőnek is tűnik, korántsem biztos, hogy a kisbefektetőket valóban a rekordokat döntögető BUX híre hatotta meg. Erre utal, hogy idén az összes többi fontosabb alapkategóriában is számottevő, százalékban is hasonló volt a növekedés. A tavaly év végi és idei kamatcsökkentési hullám – amely még nem is ért véget – járhatott azzal a következménnyel, hogy a befektetők bankbetét helyett alternatív befektetési lehetőségek után néztek. Az összes hazai nyílt végű alapba januárban mintegy 60, februárban újabb 45 milliárd forintot tettek a befektetők, elsősorban szokás szerint a kockázatkerülő kötvény- és pénzpiaci konstrukciókba. Ehhez képest a részvényalapok felé irányuló érdeklődés nagyon visszafogott, még ha jelentős előrelépés is a korábbiakhoz képest.
Hogy mi motiválja a befektetőket, azt pontosan nem tudjuk, de az eddigi tapasztalatok szerint igen gyakran a múltbeli hozamok, azon belül is inkább a rövidebb távú, általában három hónapra visszamenőleg számolt értékek. Ezeket a múltbeli hozamokat hajlamosak ugyanis összekeverni, tévesen összevetni a jövőbeli betéti kamatokkal. Következésképpen sikerül sokaknak drágán vásárolni és olcsón eladni. Ennek eddig milliárdokban mérve legsúlyosabb esete a kötvényalapok elmúlt két évben tapasztalt viselkedése volt, hiszen 2003 tavaszán relatíve alacsony, 6-7 százalékos betéti kamatok (és az állampapírok áremelkedése miatt egekbe kúszó múltbeli befektetésijegy-hozamok) mellett öntötték a pénzt, főleg a kötvényalapokba. Később magasabb kamatszint, alacsonyabb befektetésijegy-árfolyam mellett százmilliárdos nagyságrendben váltottak vissza, azaz adtak el olcsón, gyakran veszteséggel is befektetési jegyeket.
Ez a mostani szituáció is az akkorihoz hasonlít, kicsit a kötvényalapok terén is, de még inkább a soha nem látott magasságokban levő részvénypiacnál. Lehet, hogy a befektetőknek szerencséjük lesz, és soha többé nem lesznek olyan olcsók a hazai részvények, mint most, de abból inkább az következhet, hogy szerencséjük volt, mint az, hogy bölcsen és megfontoltan döntöttek.
