Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A múlt héten érkezett hírek hosszú sora ellenére – vagy azok ellentétes volta miatt – alig változott a forint helyzete a bankközi devizapiacon, és az állampapírhozamok sem mozogtak nagyobb mértékben. A hét elején például a várakozásoknál valamivel kedvezőbb inflációs adat látott napvilágot. Még az előző hét péntekjén késő délután közzétették a monetáris tanács korábbi, december 20-i ülésének jegyzőkönyvét, amiből sokan kedvező jeleket véltek kiolvasni. Az ülésen ugyanis az 50 bázispontos kamatcsökkentés alternatívája a 75 bázispontos mérséklés volt. A jegybank óvatosnak tűnt, de végső soron eltökéltnek a kamatcsökkentés mellett, ellene senki sem szavazott.
Még hétfőn a Morgan Stanley befektetési bank volt az ügyeletes vészmadár. Kisebb feltűnést keltett azzal, hogy miközben mindenki találgatja, milyen mértékben csökkennek a kamatok a közeljövőben, azt kezdte boncolgatni, mikor kényszerül majd kamatot emelni a jegybank. (Ezt egyébként a második félévre tette, és 100 bázispontot is elképzelhetőnek tartott.) Az érvek között sok minden szerepel, például a globális kockázatvállalási hajlandóság csökkenése és az USA-ban várható kamatemelés (ami csökkenti a magyar papírok hozamelőnyét). Más elemzők ugyanakkor nem ilyen borúlátóak, úgy vélik, az MNB – különösen az akkor már kibővített monetáris tanáccsal – nem egykönnyen lesz hajlandó ilyen lépésre.
Hét közben a miniszterelnök próbálta – igaz, már nem először – „lebeszélni” a forintot, a hét végén pedig a pénzügyminiszter adóreformterveire figyelt mindenki. Az utóbbinak a gazdaságra, a költségvetésre és közvetve a forintra és a kamatszintre gyakorolt hatásairól valószínűleg még korai következtetéseket levonni. A hét végére is akadt ügyeletes vészhír, legalábbis részben. A JP Morgan a Reuters szerint 166 befektetési alap (mintegy 214 milliárd dollárnyi vagyon) kezelőjének megkérdezése után arról számolt be, hogy egyre több alap a forint alulsúlyozását választotta az eddigi felülsúlyozás helyett, ugyanakkor viszont a kötvénypiacon az eddigi alulsúlyozásról semleges szintre változtatták hozzáállásukat.
A piac minderre alig reagált, az ármozgások sem voltak nagyobbak annál, mint amekkorák egy teljesen hírmentes napon szoktak lenni, sőt. (Az egyébként, hogy az árfolyamokat a hírek mozgatják, és nem például külföldi nagybefektetők teljesen mástól függő nagyobb megbízásai, korántsem biztos.) Az euró árfolyama jobbára 246 és 247 forint között mozgott, alig lépett ki ebből a sávból. A rövid futamidejű állampapírok hozama árnyalatnyit csökkent, a hosszabb, többéves kötvényeké pedig lassacskán növöget, bár ez a folyamat végső soron már hetek óta tart. Az öt- és tízéves futamidejű kötvények csütörtöki aukcióján elkeltek a papírok, szokás szerint túljegyzés is volt, de nagy tülekedést nem lehetett tapasztalni, a hozamok 6–8 bázisponttal emelkedtek.
Az állampapírárakba a következő pár hónapra mindenképpen fél százalékpontnál jóval nagyobb kamatcsökkentés van beépítve, hiszen a 9,5 százalékos alapkamat mellett a három hónapos referenciahozam 8,8, a hat hónapos 8,6, a tizenkét hónapos pedig csak 8,5 százalék közelében mozgott a héten. Így nagyobb elmozdulás az állampapírpiacon elsősorban akkor valószínű, ha a vártnál lényegesen kisebb vagy nagyobb kamatcsökkentés történik, illetve a döntés sokáig elhúzódik.
