Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miután 2003 végén az egyszeri három bázispontos kamatemelés nagy piaci felfordulást okozott, 2004 a fokozatos kamatcsökkentés és a lassú piaci konszolidáció éve volt. Az év nagy részében azt találgatták a befektetők, hogy a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa mikor és mekkora mértékben fogja a szinte mindenki által irreálisan magasnak vélt kamatszintet csökkenteni. A 12,5, de akár még a 11 százalékos kamat is nagyon magasnak volt tekinthető úgy a várható infláció fényében (de még az elmúlt egyévi, igazából nem mérvadó, de jelentős pszichológiai hatással bíró pénzromlás alapján is), mint mondjuk a nemzetközi kamatokkal való összehasonlításban.
Ráadásul a magas kamatnak bizonyos értelemben nem volt túl sok haszna. Elvileg arra kellett, hogy a külföldi befektetők számára vonzóvá tegye a hazai kötvényeket, de nem mondhatni, hogy nagyon dőlt volna a tőke: a külföldieknél levő forintkibocsátású állampapírok állománya ugyan többször rekordot döntött az év során, de összességében nem nőtt jobban, mint mondjuk az előző évben. Tavaly az év eleji 2200 milliárd forintról év végére 2500 milliárd forint közelébe emelkedett, ez a növekedés pedig alig több, mint az év eleji papírtömeg egyéves hozama. Persze ha esetleg az volt a cél, hogy a külföldiek legalább ne távozzanak tőlünk, akkor az általános megrökönyödést kiváltó kamatszint mégis hatásosnak tekinthető.
Amint az ábránkon is látható, az év elején a befektetők még nem igazán találták el, mi is fog történni kamatszinten – persze lehet, hogy akkor még a jegybanknak sem volt sok fogalma erről –, az év elején igen hektikusan ingadoztak a hozamok. Február elején egy időben még a december elejeit is felülmúlták, ekkor nemhogy a kamatcsökkentést nem tartalmazták az árak, inkább az emelés lehetőségére utaltak. Később visszatért a csökkentésbe vetett bizalom, és mire március végén megtört a jég, és lépett az MNB, addigra a piac teljesen be is árazta ezt, sőt a következőt is. (Avagy az MNB két hét eltéréssel, két lépésben tette meg azt, amit a piac várt.) Ezt követően, ahogy az alapkamatot és a három hónapos referenciahozamot ábrázoló grafikonunkon is látszik, végig az volt a jellemző, hogy mire az MNB elszánta magát, addigra a hozamokba teljesen beépült a változtatás. Mintha csak az MNB ment volna a piac után, és nem fordítva.
Arról, hogy mire számítanak 2005-re az elemzők, már számos nyilatkozat napvilágot látott (NAPI Gazdaság, 2004. december 21., 1. oldal). Általában legalább 1,5, esetleg 2 vagy 2,5 százalékpontos kamatcsökkentésre, amelynek nagyobb részét az év elejére, de legalábbis az első félévre várják, a második félévben inkább csak minimális csökkentésre vagy változatlanságra van kilátás. Elég azonban ránézni az állampapírhozamokra, és az látszik, hogy ennek java része már benne is van az árakban. A három hónapos másodpiaci referenciahozam év végi utolsó értéke például 8,85, az egyévesé 8,62 százalék volt, mindkettő eléggé mélyen a 9,5 százalékos alapkamat alatt tanyázott. Vagyis, ha a piac által vártnak megfelelő ütemben csökken tovább az alapkamat, az még nem biztos, hogy lényegesen lejjebb viszi az állampapírhozamokat is – tehát a további kamatcsökkentésre spekulálni még akkor is kockázatos, ha megtörténik az esemény, amire vártunk.
Akár vesznek az idén is friss állampapírokat a külföldiek (nettó vevők lesznek), akár nem, van egy tényező, amely mindenképpen a további hozamcsökkenés mellett szólhat. Ez pedig az, hogy a forintban itthon kibocsátandó állampapírok mennyisége ez évben is drasztikusan csökkenni fog, ahogy az egyébként tavaly is történt. Az állam már második éve döntő mértékben külföldön kibocsátott devizakötvényeken keresztül adósodik el, a hazai állampapír-kibocsátásokat pedig – amelyek kamatterhe jóval magasabb például az eurókötvényekénél – alaposan visszafogják majd. A 2003-as 1348 milliárd és a 2004-re becsült 763 milliárd után a tervek szerint az idén már csak 464 milliárd forinttal fog nőni a piacon levő állampapírok mennyisége (ennyi lesz a nettó kibocsátás). A (túl)kínálat mérséklődése pedig nem az árak csökkenése irányába hat, hacsak a vásárlóerő bővülése nem múlja alul még ezt a szintet is.
