Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az év elején már körvonalazódott, hogy melyek azok a konszenzusos irányok, amerre a különböző piacokat várják a befektetők. A szakemberek akkor úgy vélték, hogy az év folyamán a világgazdasági növekedés stabil marad, s ennek hatására az amerikai Fed kénytelen lesz kamatot emelni. A munkaerőpiac bővülésére is számítottak az Egyesült Államokban, s arra, hogy a gazdasági fellendülés nagy nyertese az ázsiai térség, különösen Kína lesz. Úgy gondolták, Európa a lemaradók között foglal majd helyet, de lassan talpra állhat.
Ebből logikusan következett, hogy a vagyonkezelők nagyobb pozíciói a következőek voltak. Először is részvényvételek, ugyanis ezt várták a legjobb hozamú eszközosztálynak. Kötvényből csak rövidet mertek vállalni, vagy akár short (eladási) pozíciót is, hiszen azt várták, hogy hozamuk emelkedni, azaz árfolyamuk esni fog. Végül, az ázsiai devizákban hatalmas vételi pozíciókat építettek ki, különösen a dollár és részben az euró ellen.
S valóban, a világgazdasági növekedés stabil maradt, a Fed elkezdett kamatot emelni, sőt Kína volt az év sztorija gazdaságilag. Európa is gyengélkedett, és nem túl meggyőzően ugyan, de valamennyire az amerikai munkaerőpiac is helyreállni látszott. A gazdasági várakozások tehát nagy vonalakban mindenképpen bejöttek. Ennek ellenére aki a vagyonkezelők által javasolt pozíciókat vette fel a piacokon, nem keresett igazán sokat, sőt október-novemberig kifejezetten veszteséget termelt volna velük.
A fejlett részvénypiacok nem sokat hoztak az év folyamán, az évet 1111 ponton kezdő S&P 500 index a múlt héten 1200 körül volt, ami 8 százalékos hozam, ám egészen november elejéig negatívak voltak a fejlett piaci részvényhozamok. A hosszabb, tízéves amerikai kötvényekben felvett rövid (eladási) pozíció sem működött igazán jól, 4,15–4,2 százalék körül van ezeknek a papíroknak a hozama, szemben az év eleji, 4,2–4,3 százalék körüli szintekkel. Vagyis éppen az a portfóliókezelő nyert, aki nem rövid, hanem hosszabb kötvénypozíciót tartott, pont ellentétesen a közvélekedéssel. A jenről – különösen ha ideszámítjuk a jen–euró keresztárfolyamot is – elmondhatjuk, hogy sehová sem mozdult idén. Ráadásul a nulla százalék körüli kamatszint miatt még ha egy kicsit erősödött is, azt a határidős kereskedők nem tudták kihasználni. Ez a pozíció tehát jó esetben sem hozott semmit.
Aki tehát a teljes konszenzusnak megfelelően fektetett be, az nem igazán érhetett el jó eredményeket. Ennek oka az, hogy a mindenki által ismert és biztosnak vett információkat már tükrözik az árak, sőt az erős konszenzusok jellemzően oda vezetnek, hogy a piaci szereplők túlértékelik bizonyos események bekövetkezési valószínűségét. Még ha meg is történnek a feltételezett gazdasági események, folyamatok, akkor is lehetséges, hogy a piaci túlpozicionáltság miatt a befektetők – mindenki legnagyobb meglepetésére – nem keresnek a pozícióikon. Akár tetszik, akár nem, az a tanulság, hogy a piaci pszichológia igen fontos részét kell képezze a befektetői gondolkodásnak.
Mivel a konszenzus alapján történő befektetés gyakran hatalmas tévedésekhez vezet a tőkepiacokon, mindig óvatosan kell bánni azzal a helyzettel, ha saját véleményünk megegyezik egy igen elterjedt nézőponttal. Ekkor ugyanis nagyon nagy az esélye annak, hogy egy váratlan, meglepő fordulat hatására mindenki a rossz oldalra kerül – velünk együtt.
