Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az euró/dollár 1,3010-en újabb történelmi csúcsot ért el a múlt héten, majd visszacsúszott 1,2900–1,2950 környékére. A dollár/jen még mindig rendkívül szűk sávban mozog, a keresztárfolyam 105,5–107 között ingadozott.
Úgy tűnik, a dollár történetében ismét a strukturális tényezők dominálnak és a háttérbe szorítják az egyébként kedvezőbbé váló ciklikus faktorokat. Az elmúlt időszakban többek között megtudtuk, hogy habár a harmadik negyedévben „mindössze” 3,7 százalékkal bővült a bruttó hazai termék az Egyesült Államokban, s ez elmaradt a 4 százalék feletti konszenzusos várakozástól, a legfontosabb komponens, a lakossági fogyasztás 4,1 százalékkal gyarapodott, ami több mint egészséges dinamika. Ennél is pozitívabb hír volt a gazdaság ciklikus állapotának szempontjából, hogy októberben a várt 175 ezer helyett majd 340 ezer új állás keletkezett a gazdaságban, ami a harmadik negyedév havi átlagos 140 ezres üteméhez képest rendkívül látványos szám (egyébként az előző két havi adatot is felfelé módosították, összesen 100 ezerrel). Igaz ugyan, hogy mintegy 100 ezer állás valószínűleg a hurrikánok okozta kár rendbetételére jött létre, s ezek jellemzően rövid távra szóló munkahelyek, de a munkaerőpiac alapvető kereslet-kínálati viszonyai kétségtelenül javulnak. A Fed nyíltpiaci bizottsága múlt heti ülésén a várakozásoknak megfelelően 25 bázisponttal, 2 százalékra emelte az irányadó kamatot, s közleményében alapvetően optimistán fogalmazott a növekedési és a munkapiaci kilátásokról, valamint nyugodtnak mutatkozott az inflációs várakozásokat illetően. Vagyis csupa biztató hír az amerikai gazdaság növekedési pályájáról, s ez a dolgok normális menete szerint a dollár erősödéséhez vezetett volna. A dollárt jelenleg sújtó negatív hangulat erősségét jelzi, hogy ilyen hírek ellenére tudott az amerikai deviza tovább gyengülni.
Azért persze nincs itt a világvége. A hét második felében, mint fentebb jeleztük, kissé visszakorrigált az euró/dollár keresztárfolyam. Ebben részben benne volt az, hogy a spekulatív pozíciók kényelmetlenül nagy mértéket öltöttek, s ez egyeseket kiszállásra ösztönzött. Talán az is segített, hogy a szeptemberi amerikai külkereskedelmi hiány a vártnál kisebb lett, de ez azért nyilván senkit sem kényszerített hosszabb távú várakozásainak felülvizsgálatára.
Ami valószínűleg leginkább hozzájárult az enyhe korrekcióhoz, az az Európai Központi Bank (ECB) verbális intervenciója lehetett. A jegybankelnök kezdte a sort a hét elején, amikor brutálisnak nevezte a legutóbbi piaci fejleményeket és az ECB szempontjából nemkívánatosnak minősítette azokat. A hét szinte minden napjára jutott egy jegybankár, aki az árfolyamot túlzottan volatilisnek nevezte, értve ez alatt az euró erősödésének tempóját. Némelyikük azonban azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az árfolyam szintjével nincs probléma. Amikor az év eleje táján hasonlóan alakult a kurzus, a bank többször hivatkozott arra, hogy ez a szint nem tér el lényegesen a szintetikus, azaz az 1999 előtti időszakot is figyelembe vevő hosszú távú, 1,20 körüli euró/dollár történelmi átlagtól. A kilencvenes évek elején többször az 1,50-es szintet is elérte a jegyzés. Bár a jegybankárok a túlzott volatilitás miatt panaszkodnak, azért azt is érdemes megemlíteni, hogy történelmi kontextusban itt sem olyan súlyos a helyzet, az egy hónapos implikált volatilitás durván 10 százalék körül van, ami megfelel az elmúlt öt év átlagának.
Vagyis nem eszik olyan forrón a kását: az európai jegybank valószínűleg inkább csak egy kis kétirányú kockázatot akar vinni az árfolyamba, s kevésbé tűnik ez egy eljövendő tényleges intervenció előkészítésének. Az utóbbinak már csak azért is kicsi az esélye, mert egy hatékony közbeavatkozás összehangolt akciót követelne, s erre a partnerbankok részéről nem igazán van hajlandóság. Az amerikai pénzügyminisztérium eddig annyit tudott mondani, hogy az árfolyamok alakulását a piac határozza meg.
A téma az elkövetkező időszakot is egyértelműen uralni fogja. Az eurózóna pénzügyminiszterei mai tanácskozásukon elsősorban az euróval fognak foglalkozni, s már jelezték, hogy szerintük G7-szintre kellene emelni ismét az árfolyamok ügyét. Vagyis – legalábbis verbális oldalról – segítséget kap a dollár, a piac azonban most a strukturális sztorira koncentrál.
