Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szerény mértékben ugyan, de júniusban is növekedett a hazai, forintban kibocsátott, nyílt végű befektetési alapok tőkéje, mintegy 776-ról 779 milliárd forintra. Eközben azonban a befektetők közel 1,5 milliárd forintot kivettek, és csak az árfolyamváltozásoknak - kamatoknak, árfolyamnyereségnek - köszönhető, hogy az összkép pozitív volt. Az áprilisi szerény emelkedés és a májusi stagnálás után júniusban ismét csökkent az utóbbi egy év nagy veszteseinek, a kötvényalapoknak a vagyona: a befektetők 10,2 milliárd forintot elvittek tőlük. Ezt majdnem pontosan kiegyenlítette a pénzpiaci konstrukciókba érkezett 10,4 milliárd forint. A kisebb súlyú kategóriákon belül főként a hazai és külföldi részvényalapokból történt pénzkivét határozta így meg a végső egyenleget.
A kötvényalapok valószínűleg azért lettek ismét kegyvesztettek, mert - makrogazdasági bizonytalanságok közepette - a legalább egyéves állampapírok hozama az utóbbi két-három hónapban a kisebb jegybanki kamatcsökkentések ellenére is emelkedett. Az ötéves referenciahozam például a március végi 8,6 százalékról június végére 9,7 százalék környékére emelkedett, az egy évnél hosszabb állampapírok árfolyamát mutató MAX index 4 százalékkal csökkent a második negyedévben. Ezt általában a kötvényalapok is követték: a konstrukciók kétharmadának negatív volt a hozama a negyedév során (lásd táblázatunkat a 14. oldalon). A legjobb hozamú kötvényalapok pedig arról nevezetesek, hogy portfóliójuk összetétele erősen közelít a csak rövid távú befektetésekre vállalkozó pénzpiaci alapokéhoz.
A pénzpiaci alapok népszerűsége is megmagyarázható azzal, hogy ezek viszont jól teljesítettek, évi 8-12 százalékkal. Az ingatlanalapok évi 8-13 százaléka viszont már csak arra volt jó, hogy tőkéjük stagnáljon.
A részvényalapok befektetőit továbbra sem lelkesítik a hozamok. Bár a Budapesti Értéktőzsdén a második negyedév már korántsem volt olyan jó, mint az első, sem az év első hónapjaiban, sem mostanában nem vittek friss pénzt ezekbe a konstrukciókba, sőt. Hasonlóan szkeptikusak a befektetők a nemzetközi porondon működő részvényalapokkal szemben is.
Rövid távon valószínűleg nem várható, hogy a polgárok ismét felfedezzék a befektetési alapokat mint kockázatosabb, de magasabb hozammal kecsegető megtakarítási formát. Ahhoz - alapkezelők gyakorlati tapasztalatai szerint is - az kéne, hogy hosszabb ideig azt lássák, hogy az alapok (múltbeli) hozamai meghaladják az éppen aktuális fix kamatú lekötési lehetőségek (jövőbeli) hozamát. A befektetők nagy része helytelen módon e két paramétert hajlamos összekeverni.
