Az egy héttel korábbi eurórally után a múlt héten megállapodtak az árfolyamok, pedig a világ tőkepiaci és politikai eseményei komolyabb mozgásokat is megmagyaráztak volna. A hét mindenesetre az olajjal kezdődött és azzal is végződött, elhomályosítva minden más, az árfolyamokat befolyásoló tényezőt. A Szaúd-Arábiában történt robbantásos merényletek nyomán a múlt hét folyamán egyre-másra születtek a hordónként 40 dollár feletti olajárrekordok New Yorkban, s a spekulációs drágulást már az OPEC kitermelésnövelésről szóló deklarációja sem tudta szignifikáns módon visszarántani. A tengerentúli makroadatok nagyjából hatástalanok maradtak a devizapiacon, kivéve a pénteki foglalkoztatási mutatót, ami bő három percig okozott eufóriát a befektetők körében, ám az egész heti üzletmenetet megszégyenítő dollárrally azonnal korrekcióba fordult. Pedig az elemzői várakozásokat is felülmúló 248 ezer új munkahellyel az Egyesült Államok idén már több mint egymillió dolgozó számára teremtett megélhetési lehetőséget, ami a gazdasági fellendülés szempontjából több mint létfontosságú. Ennek ellenére a dollár árfolyama nem mutatott hajlandóságot az erősödésre, ami a közel-keleti folyamatokat ismerve nem is csoda, hisz a tervek szerint az iraki „villámháború” csapatai még legalább másfél évig az országban maradnak, tovább hizlalva az államháztartás óriási hiányát. Ezen felül a korábbi kedvező hírek nyomán már egy rakás jó gazdasági hír előre beépült a kurzusba, így már csak egy igazán megdöbbentő makroadattal lehetne magasabb régiókba rántani a zöldhasú jegyzését.
A tartósan drága olaj mellett a befektetők elkezdtek gondolkodni, s arra jutottak - nem alaptalanul -, hogy a japán gazdaság, akármilyen jól teljesít is, hosszú távon nem fogja tudni semlegesíteni az olaj áremelkedését, ami nyilvánvalóan a gazdasági expanzió lelassulásához vezet. Ennek megfelelően a dollár a hetet - kisebb kilengésekkel - a 110-111 jenes sávban töltötte, holott egy héttel korábban még úgy tűnt, stabilan megkapaszkodik az árfolyam a 110 alatti szinteken. A jen gyengélkedését a Bank of Japan kormányzója, Fukui Tosihiko is „erősítette”, aki egy parlamenti bizottság előtt is kijelentette, hogy a helyes monetáris politika ellenére ismét nőtt a defláció veszélye a szigetországban.
Az olajár nem hagyta érintetlenül az Európai Unió tagországait sem - erre bizonyíték az eurózóna inflációja, mely az Európai Központi Bank (ECB) rosszallása nélkül lépte túl az általa megállapított kétszázalékos plafont -, ám ahhoz kevés volt, hogy az ECB döntéshozóinak keze megremegjen, amikor a kétszázalékos alapkamat sorsáról kellett csütörtökön döntést hozni. A testület elnöke, Jean-Claude Trichet külön beszédben nyugtatta meg az aggályoskodókat: a kontinens gazdasági növekedését nem befolyásolja a drágulás. Így nem csoda, hogy az alapkamat-különbségek nyomán a közös európai valuta magabiztosan tartotta előnyét a dollárral szemben, s a pénteki kilengéstől eltekintve hosszú távra rendezkedett be az 1,22-1,2250-es szinten. A jövőt tekintve - nem kell hozzá nagy jóstehetség - az árfolyamok mozgását az olaj világpiaci ára fogja szabályozni, s a kevésbé fontos hírek csak a fekete arany kurzusának stabilizálódása után épülnek majd be a fizetőeszközök kurzusába.
Kummer Krisztián