Úgy tűnik, véget értek a dollár szép napjai, s a befektetők csalódottságukban új valutákba helyezik át vagyonukat. A váltásra legalkalmasabbnak egyelőre a japán jen tűnik, miután a világ második legnagyobb gazdasága a múlt héten is ontotta a jobbnál jobb híreket. A legdöbbenetesebb a fogyasztói kiadások meglódulása volt, a hivatalos adat szerint közel tíz százalékkal ugrott meg havi szinten áprilisban, szemben a három százalék körüli várakozásokkal. Ráadásul a gazdaság 240 ezer új munkahelyet teremtett a negyedik hónapban, ami ugyan abszolút értékben nagyjából megegyezik az Egyesült Államok hasonló adatával, ám utóbbi mégiscsak közel háromszor nagyobb Japánnál.
A hír nyomán a jen háromheti rekordra, 110,41-es szintre jutott a dollárral szemben, s meg is ragadt a jegyzés a 111-es határ alatt, amit egy héttel korábban még csak tesztelt a piac. A lakossági szektor váratlan feltámadása a szigetországban máris szokatlanul optimista jóslatok egész sorát vonta maga után, a forex-piac legnagyobb szereplője, a UBS a következő hat hónap során a 100-as kurzust tartja irányadónak. Más kérdés, hogy mit szól ehhez a megaintervencióiról elhíresült Bank of Japan.
Ezzel szemben az Egyesült Államokban valahogy semmi sem akar sikerülni, a kamatemelési várakozások már rég beárazódtak, s a befektetők azon kapták magukat, hogy nincs igazán miért optimistának lenni. A gazdaság talpra állásáért vívott harcban kiemelkedően fontos szerepet játszó munkapiacon nem sikerült a szakemberek által várt mértékben csökkenteni a friss munkanélküliek számát; márpedig a további dollárrallyhoz ennél sokkal jobb számok lennének szükségesek. A GDP-növekedés is kissé elmaradt az elemzők előzetes prognózisaitól, a megemelkedett fizetések egy részét pedig májusban elvitte az egekbe szökkenő olajár nyomán sosem látott mértékben dráguló üzemanyag.
Ha mindez nem lett volna elég, a háttérben még mindig ott vannak a geopolitikai kockázatok: az iraki kormányzótanács fejének május 17-i meggyilkolása óta a szakértők körében meglepő egyetértés mutatkozik a téren, hogy június 30-án nem adja át a hadsereg az irakiak kezébe a hatalmat, így még hónapokig húzhatja újabb és újabb rekordokra az államháztartás hiányát az elhúzódó fegyveres konfliktus. Szintén nem nyugtatta meg a befektetőket, hogy az ország figyelmeztette lakosait, a NATO júniusi isztambuli értekezlete alatt messzire kerüljék el a török várost, mert terroristaveszély fenyeget.
Az euró árfolyama kéthavi magasságba, 1,23 közelébe ugrott a dollárral szemben, holott két héttel korábban még az 1,18-as szint közelében táncolt. A látványos erősödés ellenére az eurózóna országai vajmi kevés indokot szolgáltattak a növekedésre, a rally inkább a dollár ellen, mint az euró mellett következett be. A közösség gazdasága úgy tűnt, ha lassan is, de elindul kifelé a kátyúból, ám ezt csak olyan áron sikerült elérni, hogy azonnal túllépték a saját maguk által megállapított inflációs plafont, hiszen a fogyasztói árak két éve nem látott mértékben híztak. A munkanélküliség gondjára továbbra sem sikerül gyógyírt találni, a piaci szereplők tavaszi optimizmusa szép lassan elpárolgott, s a magas olajár is komoly fejfájást okoz a brüsszeli szakembereknek.
A kőolaj árfolyama egyébként a múlt hét során lassú csökkenésnek indult. Előbb Szaúd-Arábia unta meg az olajvitát, s hétfőn egyoldalúan 800 000 hordóval növelte kitermelését, majd a többi OPEC-ország is egyetértőnek mutatkozott abban, hogy az e heti találkozón jelentősen megemelik a kitermelési kvótát. Az olajár mérséklődése ismét a japán gazdaság (s ezen keresztül a jen) malmára hajthatja a vizet: megfigyelők ugyanis nem átallották megjegyezni, hogy a teljes egészében importolajból gazdálkodó szigetország meg sem rezzent a magas jegyzésektől (nem utolsósorban a tradicionális „spórolós” hozzáállásnak köszönhetően). Az Egyesült Államokban viszont a lakosok nemzeti katasztrófaként fogták fel a gallononként két dollár fölé emelkedő üzemanyagárakat.
Kummer Krisztián