Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Eljött az idei év devizapiaci szempontból eddigi legfontosabb eseménye, a hétvégén a floridai Boca Ratonben ültek asztalhoz a hét legfejlettebb ország pénzügyminiszterei és jegybankelnökei, hogy megvitassák a világgazdaság és a pénzügyi piacok aktuális helyzetét. A találkozó előtti szokásos kiszivárogtatások alapján szinte biztosnak tűnt, hogy a tavaly szeptemberi, Dubaiban kiadott közleményhez képest gyakorlatilag semmi nem változik most. Mint emlékezetes, akkor és ott az a megfogalmazás adott új lendületet a dollár gyengülésének, amely - a japán és más ázsiai hatóságok elszántságának köszönhetően - elsősorban, sőt szinte kizárólag az euróval szemben jelent meg.
Az európaiak ennek természetesen nem örülnek, ugyanakkor tartózkodnak a kemény nyilatkozatoktól. Az Európai Központi Bank éppen aktuális mantrája szerint „fontos a stabilitás és óvakodni kell a túlzott volatilitástól”. Ebből és a nemzeti pénzügyminiszterek szintén óvatos hangvételéből a piac egyelőre arra következtet, hogy még az intervenció is ki van zárva, kamatcsökkentésre pedig tisztán az erős euró miatt szintén nincs esély. Az amerikaiak természetesen jól elvannak a rendezett módon gyengülő dollárral, hiszen az elvileg állásokat teremt a politikai szempontból fontos feldolgozóiparban, valamint segít az amúgy is gyengülő dezinflációs félelmeken úrrá lenni.
Ameddig a részvény- és kötvénypiacokra nincs negatív hatással az árfolyam, addig nincs mitől félnünk - mondják Washingtonban, és ebben tökéletesen igazuk van. Éppen ezért a hírek szerint az amerikaiak a még Dubaiban kidolgozott növekedési programra (Agenda for Growth) helyezik a hangsúlyt, vagyis arra, hogy a hetek a saját házuk táján milyen strukturális jellegű lépésekkel tudnák rendbe tenni a dolgokat. (Magyarul: ne a dollárral foglalkozzanak, azt vegyék adottnak és tegyék meg, ami szükséges a következmények kezelése érdekében.) Japán szintén megy a saját feje után. Erre épp elég bizonyíték az az adat, amely szerint januárban 65 milliárd dollár értékben interveniált: ez abszolút történelmi rekord és a tavalyi egész évi mennyiség harmada. A japánoktól akármilyen kooperációt várni jelenleg naivitás.
Mi következik ebből az árfolyamok rövid távú alakulására nézvést? Mint említettük, a piacon korábban meglévő egyoldalúság (a dollár hátrányára) most már nem érezhető. Ami viszont egyben azt is jelenti, hogy mivel tényleg csak ismételt a G7, és nem állt elő semmi újjal, az euró nagy valószínűséggel ismét erősödésre van ítélve, akár az 1,30-as szintet is megkóstolhatja.
Ebben jelenleg úgy tűnik, egy ember akadályozhatja meg, mégpedig Alan Greenspan. A legutóbbi Fed-ülés óta a piac még mindig nem döntötte el, mit is kezdjen a jegybanki közlemény apró nyelvi változtatásaival. További utalásokat mindenki a jegybankvezér február 11-12-ei kongresszusi beszámolójától vár, amikor a szokásos féléves monetáris politikai jelentést prezentálja a törvényhozás két házának. Ha itt megerősítést nyer a gyanú, mely szerint közelebb kerültünk az első kamatemeléshez ebben a ciklusban, akkor az nagy valószínűséggel pozitív lehet a dollár számára.
A múlt héten a G-7-találkozó előtt érthető módon nem mutattak túl nagy aktivitást a piaci szereplők, a fontosabb keresztárfolyamok szinte alig mozdultak. Az euró/dollár 1,24-1,2650, a dollár/jen pedig 105,2-106,7 között mozgott. Befektetési banki beszámolók szerint a forgalom a szokásosnál lényegesen alacsonyabb volt, az év elejére még abszolút jellemző short (eladási) dollárpozíciók számottevő része leépült.
A befektetők kockázatvállalási hajlandósága alaposan visszaesett az elmúlt hetekben, s ez érdekes módon nemcsak a devizakitettségekre, hanem általában a kockázatos eszközökre (részvényekre, vállalati és feltörekvő piaci kötvényekre) is igaz.
