Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hullámvasutazott az euró/dollár keresztárfolyam a múlt héten: 1,2680-ról előbb december közepe óta nem látott szintre, 1,2350-re süllyedt, majd visszaemelkedett 1,2700-1,2750-re. A dollár/jen mindeközben maradt a megszokott 106-108-as sávban.
Fontosabb esemény és gazdasági adat híján nagyon csendes hétről számoltak be a fontosabb piaci szereplők. Ebben nyilván jelentős szerepet játszik az is, hogy közeleg február 6-a, amikor a floridai Boca Ratonben találkoznak a hét legfejlettebb „ipari” ország pénzügyminiszterei és jegybankelnökei, s nem kizárt, hogy ismét megnyilvánulnak devizapiaci kérdésekben is (az idézőjel azzal indokolható, mert köztudomásúlag a szóban forgó országokban már lényegesen fontosabb a szolgáltató szektor szerepe, mint az iparé, ennek ellenére elnevezésük maradt a régi). Az európai gazdaságpolitikai döntéshozók folytatták a múlt héten az erősödő euró elleni verbális intervenciójukat. Az eurózóna pénzügyminiszterei és az Európai Központi Bank közös közleménye szerint a gazdasági kilátások alapvetően pozitívak, ezért „a jelenlegi környezetben különösen fontos a stabilitás és nyugtalanító az árfolyammozgás túlzott volta”. Ez a szöveg jelzi ugyan az európai árfolyam-politika alapvető irányát, teljes egyetértés azonban közel sincs az egyes hatalmi tényezők között. A nyilatkozatok szintjén ugyanis egyik-másik pénzügyminiszter most már a kamatcsökkentés követeléséig is eljutott, az Európai Központi Bank képviselői viszont változatlanul elzárkóznak ennek lehetőségétől. Ebből elvileg az egyoldalú devizapiaci intervenció kizárása is következik, hiszen közhely, hogy az intervenció csak akkor működhet, ha ott áll mögötte a megfelelő irányú kamatdöntés esélye is (magyarul: egy euró elleni beavatkozás hatástalan marad, ha a piac nem hiszi el, hogy szükség esetén a jegybank kamatvágásra is hajlandó), amerikai oldalról pedig továbbra is teljesen esélytelennek tűnik egy koordinált intervenció. Így tehát marad az európaiak kísérletezése, hogy pusztán szavakkal bírják jobb meggyőződésre a piacot. A hetek találkozóján is mindössze arra látszik esély, hogy egy minimális kitételt tegyenek a dollár strukturális korrekciójával kapcsolatos terhek egyenlőbb eloszlása érdekében (vagyis nem sok újra számíthatunk a tavaly szeptemberi dubai találkozóhoz képest). Amennyiben valamennyire mégis enyhül a nyomás az eurón mostanság, az inkább annak köszönhető, hogy az elmúlt négy hónap erősödése után a befektetők láthatóan óvatosabbá váltak, hiszen az euró a múltban is pont hasonló hosszúságú és intenzitású periódusok után esett vissza átmenetileg. Ezzel összhangban a származékos piaci adatok szerint az elmúlt hetekben valamelyest csökkent a spekulatív long euró pozíciók száma.
A japán hatóságok jó szokás szerint nem óvatoskodnak annyit, mint európai társaik, hanem teljes gőzzel interveniálnak. Becslések szerint az év eddig eltelt részében akár 55-70 milliárd dollár értékben is eladhattak már jent, ami elképesztő összeg még a 184 milliárd dolláros tavalyi mennyiséghez képest is. Ez az ütem nyilván nem tartható fenn a végtelenségig, de azért sokat elmond a hatóságok elszántságáról az, hogy elvileg 600 milliárd dolláros keret áll rendelkezésükre devizapiaci beavatkozásra. Érzékeltetésül: ez közel fele a 2004-re tervezett amerikai állampapír-kibocsátásnak (az intervenció során vásárolt dollár zöme ebben a formában szerepel a tartalékokban). Japánban a monetáris hatóság is másképp áll hozzá a kérdéshez: a jegybank a múlt héten arról döntött, hogy 27-32-ről 30-35 ezer milliárd jenre emeli a bankok nála vezetett folyószámláinak célegyenlegét, vagyis erősíti a „kvantitatív lazítás” politikáját, még több likviditást nyom a gazdaságba. Tette a bank mindezt akkor, amikor szerinte is javulóban vannak az ország gazdasági kilátásai. Az egymásnak ellentmondani látszó helyzetértékelés és döntés több piaci szereplő rosszallását váltotta ki, szigorúan devizapiaci szempontból nézve viszont teljesen összhangban volt a lépés a pénzügyminisztérium árfolyam-politikájával. A nagyobb likviditás ugyanis potenciálisan hozzájárulhat a jen gyengítéséhez vagy legalábbis lassabb felértékelődéséhez is.
