Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miközben a piaci szereplők a szokásos év eleji értékeléseket gyártva-olvasva meghatódva emlékeznek a gyönyörű 2003. évre, az amerikai részvényárfolyamok gyorsan bemutatták azt is, hogy mit szeretnének csinálni az idei évben. Az év utolsó néhány hónapjában egyre gyakrabban elgyengülő, s szinte már utolsó kenetért kiáltó szektorok most kilőttek felfelé, a Nasdaq a december 17. óta eltelt, ünnepekkel szétszabdalt időszakban 8 százalékot erősödött, a múlt hét első négy napjából ráadásul háromszor zárt lényegében napi csúcson, s a negyedik alkalommal is alig négy ponttal alatta. Óvatosabban emelkedve ugyan, de nem spórol a másfél-két éves csúcsokkal a Dow és az S&P sem. Elsöprő a vétel, ismét a tech az ász, tisztességeset korrigálni szinte semmi sem bír. A Nasdaq kicsit olyan most, mint a BUX volt a régi szép időkben. Az 1996-os, majd a következő két év kezdődött olyan vehemens zsákolással Budapesten, mint amit most látunk az amerikai techben.
De mi változott december óta, amikor a nagyok agresszíven rotáltak kifelé az év addigi nyerteseiből, a túl sokat emelkedőkből, s vitték a pénzt az addigi lemaradókba, például gyógyszerbe és távközlésbe? Azt pontosan lehetett tudni, hogy hír nem sok lesz az év végén, ilyenkor rosszat nem nagyon jelentenek be a cégek. Azt is régóta tudjuk, hogy az ünnepek és az új év harmadik kereskedési napja között az elmúlt harmincöt évben csak nyolcszor volt esés. Azon sem lepődhetett meg senki, hogy a három év komoly zakót követő első kitűnő esztendő végén az elemzők lelkesen magyarázzák majd a kitűnő kilátásokat, s azt is tudjuk, hogy választási években szinte mindig felfelé tart a piac. Egy kis optimizmus joggal volt benne a pakliban, de ez a pengeéles, egyértelmű, indexszinten szinte már egészségtelen kitörés meglepőnek tűnhet.
Joggal adódik a kérdés, hogy van-e új tényező, melyet még nem ismertünk december derekán. A válasz: van. Emellett az is felvetődik, hogy eltűnt-e valami a korábbi rizikófaktorok közül. A válasz: igen. A nem nagyon figyelt, de fontos információk közül érdemes például most kicsit ránézni a befektetési alapokba érkező pénzmennyiségre. Jól látszik, hogy novemberben és december elején kevesebb friss pénz jött a részvényalapokba, az év végén, valamint az új év első napjaiban azonban újra aktivizálták magukat a befektetők. Ez természetesen összhangban van a szép reményekkel és az elemzői nyilatkozatokkal. Több aprócska hír szólt arról is, hogy az amerikai brókercégeknél nagyon felpörgött az új számlák nyitása, s a nagy sajtóvisszhangot kapott tavalyi számokkal megtámogatva (ezek közül különösen szép és kerek a Nasdaq Comp 50 százalékos erősödése) egyre többen gondolják úgy, hogy megtakarításaikat ismét részvénybe kell tenniük.
A friss pénzekkel kapcsolatos apró hírek alapvetően megmagyarázzák, hogy a közép-, illetve hosszabb távon gondolkodó befektetők miért rohanták le a részvényeket, azok közül is épp a tavalyi nyerteseket a múlt év végén és az idei elején. Ettől azonban még nem lett volna egyenes a felfelé mutató vonal. Ehhez kellett, hogy még rövid távon se legyen szinte senki se, aki esésre mert volna tenni. Ennek viszont nagy valószínűséggel már olyan oka volt, ami még az eddigieknél is nehezebben észrevehető. Olyan hír, ami nincs. Elmaradtak ugyanis bizonyos ilyenkor szokott hírek, a profit warningok. Egy adott negyedév utolsó két hetében és az új negyed első napjaiban a saját várakozásaiktól, illetve az elemzők előrejelzéseitől elmaradó cégek általában közlik a rossz hírt a piaccal. A négy negyed közül a legkevesebb warning általában az év végi időszakban van, ez megszokott jelenség. De az, hogy nagyítóval kelljen keresni a profitfigyelmeztetéseket, egészen meglepő és jó hír.
Az eredménynövekedési trend beindulásával párhuzamosan a warningok aránya természetszerűleg csökkent, az elmúlt napokban azonban egészen brutális számot mértek: a warningok száma jóval alatta marad a felfelé módosításokénak, csak a januári bejelentéseket nézve pedig feleannyi figyelmeztetés érkezett, mint ahány bejelentés a vártnál nagyobb profitról.
Ehhez érdemes hozzátenni, hogy az általános tendenciával szemben az idei negyedik negyedben a profitvárakozások hétről hétre javultak. Azt pedig régóta tudjuk, hogy az elemzők inkább enyhén alábecsülik egy cég profitját. Így nagyobb esély van arra, hogy az eredmény bejelentésekor inkább pozitív meglepetések szülessenek. Jelenleg a várakozások szerint üzemi szinten 22 százalékos profitbővülés várható az S&P 500 indexben szereplő cégeknél, ami még a hiperjó harmadik negyedéves 21 százalékot is meghaladja.
A beruházásokról és a kiskereskedelmi forgalomról szóló legfrissebb adatok jók lettek, a munkaerőpiac azonban csak igen lassan élénkül. A cégek karcsú létszámmal is bírják a felpörgő kibocsátást, ami meg kell hogy mutatkozzon az eredményeken is. Visszautalva arra, hogy az elemzők nagy valószínűséggel most is alábecsültek, valószínű, hogy a profitbővülés inkább valahol 25 és 28 százalék között lesz. Ez pedig már kiugró teljesítmény.
Az eltűnő rizikófaktorok közül mindezzel szoros összefüggésben áll természetesen a túlértékeltség kérdése. A november-decemberi eső napok első számú indoklásaként unalomig hallgathattuk a historikusan magas árazásról szóló érveléseket. Most viszont ki lehet számolni, hogy amint a negyedik negyedéves profitokat is figyelembe vesszük, az üzemi eredményekkel számolt P/E 20, míg az adózottal számolt mutató 23 közelébe esik. Figyelembe véve a rekordalacsony kamatszintet és a 2004-re várt 12-13 százalékos profitbővülést, ez bőven indokolható.
Ezzel pedig eljutottunk egy másik halványuló rizikófaktorhoz, a kamatszint kérdéséhez. Decemberben még élénkülő kamatemelési várakozásokról hallhattunk, ma viszont ez elült, a piac hisz abban, hogy amíg a maginfláció alacsony és a foglalkoztatottság alig javul, a Fed fenntartja az alacsony szintet, s ha emel is, azt csak a második félévben teszi és csak kismértékben.
Növekvő profitvárakozások és tartósan rekordalacsony kamatszint. Mi szebbet láthatna ennél egy vérbeli bika? Persze ott van az ikerdeficit, de mindenki elhiszi, hogy a nagy növekedés meg a punnyadó dollár által segített export majd megoldja a problémát. A hosszú távú szép remények mellett tehát a rövid távú játékosoknak sem volt semmi okuk eladni. De az igazság pillanata már közel jár. Ha jönnek a számok, azok már senkit sem fognak érdekelni, csak a kilátások. Az elmaradók jelentős büntetésre számíthatnak, s csak a nagyon felfelé módosítók fognak ugrani. Az átlaggal ellentétben egyedi részvényekben jócskán akad túlértékelt, a beszámolási szezonban jó eséllyel fognak stagnálni, esetleg csordogálni az árak. Mire két hét múlva az eredménydömping beindul, a friss pénzek épp lecsengenek és jöhet a jó hírre eladni reakció, újra megtudhatjuk, hogy minden tökéletes, de az benne is van az árakban. Ha távolabbra tekintünk, az év első harmada most még mindenképp bullnak látszik, ezt követően azonban már rengeteg a kétely: újra elkezdődhet a kamatemelési rettegés, s az egyre szebb bázis miatt a profitbővülés sem lesz látványos.
