Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Még a pesszimista elemzőkénél is borúlátóbb jelentést tett közzé a múlt hét hétfőn a jegybank az infláció várható alakulásával kapcsolatban. Az állampapírpiac által is feszülten várt jelentés előtt már napok óta stabilan, ha nem is kiugró mértékben emelkedtek az állampapírhozamok, majd ez másnap, kedden folytatódott. Hét-nyolc nap alatt az egyéves és rövidebb másodpiaci referenciahozamok 15-25, a többévesek pedig mintegy 20-40 bázisponttal (századszázalékponttal) mentek feljebb. A szerdai ünnep után viszont már csillapodtak valamelyest a kedélyek, csütörtökön több mutató kissé csökkent is.
A forint/euró árfolyam - amely egy-egy napon gyakran mutat erős kilengéseket - ugyanakkor a héten már szinte folyamatosan 260 forint alatt maradt, stabilizálódni látszott. A forint kurzusára és a külföldiek várakozásaira jótékonyan hathatott, hogy a jegybank kamat- és forintpolitikája stabilnak mutatkozott. A monetáris tanács hétfői nyilatkozata azzal indokolta a kamatemelés szükségtelenségét - igaz, egyelőre ilyesmire a piac nem is nagyon számított -, hogy vannak olyan folyamatok, amelyek a forint erősödésének irányába hatnak (NAPI Gazdaság, 2003. augusztus 19., 1. oldal).
Ez nyilván biztató kilátás a külföldi befektetők számára, hiszen ebben az esetben magyarországi befektetésük a forinttal együtt felértékelődhet. A kamatemelés kilátásainak csökkenése valamelyest szintén biztató, hiszen ebben az esetben nem kell tartani az emelkedő hozamok miatt csökkenő állampapíráraktól, igaz, egy emelés még inkább erősíthetné a forintot. A kamatcsökkentés lehetőségéről kevesebb szó esett, de ezt még kevésbé tartotta bárki is valószínűnek. (Egy Reuters-felmérés szerint az elemzők a múlt héten végleg letettek arról, hogy az idén kamatcsökkentés lehet, sőt az euró bevezetését is egyre inkább 2009-re teszik, mint 2008-ra.) Ez annyiból rossz hír az állampapírokra spekulálóknak, hogy kisebb a rövid távú árfolyamnyereség esélye is.
Akár a hazai inflációhoz, akár a külföldi állampapírhozamokhoz képest a magyar állampapírhozamok mindenesetre vonzó többletet kínálnak. Talán ezért történhetett meg, hogy már az ominózus jelentés előtt az eddigi rekordszint közelébe, 2200 milliárd forintra emelkedett a külföldi befektetők kezében levő, forintban kibocsátott állampapírok értéke. Ezen a szinten utoljára június elején, a nevezetes forintmizéria előtt volt.
A csütörtöki kötvényaukciók szintén a vásárlási kedv némi élénkülésére utalnak. Igaz, a három- és a tizenöt éves papírok iránt egyaránt csak mintegy másfélszeres túljegyzés mutatkozott, ami átlagon alulinak számít (elvégre gyakran volt már többszörös is). A vevők ugyanakkor komolynak bizonyultak, kevés lehetett a „próbáljunk szerencsét olcsón, hátha kapunk” jellegű lufiajánlat, hiszen a hozamok csak alig érzékelhetően tértek el a keddi másodpiaci referenciahozamoktól. A távolabbi jövőt, legalábbis hónapokat illetően mindenesetre úgy tűnik, hogy a kötvények tulajdonosai nagyon kedvező forgatókönyvre nem számíthatnak. Az utóbbi időben csupa rossz hír érkezett a gazdaságból - növekvő infláció, romlott a külkereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg, működőtőke-beáramlás helyett tőkekivonás volt tapasztalható az első félévben. A nyári uborkaszezonban is alig csendesedtek a viták az esetlegesen szükséges gazdaságpolitikai kiigazításokról, az adók, reáljövedelmek mértékéről, ősszel pedig kiújuló szakmai és politikai vitákra számíthatunk az idei és a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. Hogy mindezek mellett a külföldi befektetők - akik súlya és árfolyam-befolyásoló szerepe az állampapírpiacon igen jelentős - mekkorának ítélik majd meg a magyar papírok kockázatát, azt nehéz felbecsülni.
